A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
33 fogásához képest megalkotni, mert mig ez a többi bevett hitfelekezetek hitelveit nem sértette volna, addig a katolikusoknak is lehetségessé tette volna, hogy hitelveik szerint éljenek. Hogy a felmerült vitás kérdésnek ilyetén megoldását nem elfogultság, hanem csak a jogosult kath. hitelvi szempont javasolja, azt nem nehéz bebizonyítani. Világos dolog ugyanis, hogy az anyakönyvi bejegyzés csak egyszerű folyománya a vallási testülethez való tartozásnak, s bármely vallási testület csak azt írhatja be anyakönyvébe, aki hozzá tagul csatlakozott. Minthogy pedig a febr. rendelet az anyakönyvi bejegyzés iránt intézkedett, sérelmes vagy nem sérelmes voltának a kritériumát csakis az egyes vallási testületek azon tana képezheti, mely a tagfelvételt körülírja. A polgári törvény senkit sem irhát tagul a kath. egyházba vagy bármely vallási testületbe, ha azt az illető' vallási testület a maga tanai szerint tagjának nem tekintheti. Nem akarunk hosszabban e ponttal foglalkozni, hisz a három évi kimerítő' nyilvános és hivatalos tárgyalás folytán ez annyira világos lett, hogy már maga a kormányelnök ur programmjában az 1868. évi Lili. t.-cz. azon rendelkezéseit, melyek a szülőket jogaikban akadályozzák, hatályon kívül helyez’ni ígérte, ami mindenesetre kompetens ítélet a 12. §. jogi értékéről. Mi katholikusok a katholikus egyház számára nem kérünk jogot és igazságot olyképen, mintha ezáltal más vallásnak a sérelmét óhajtanok; ellenkezőleg mi oly intézkedést, illetve az 1868-iki törvénynek olyatén módosítását kívánjuk, mely a bevett vallásoknak sem hitelveit sem az állam által nyújtott jogait nem sérti. Az ősi vallás követőinek ezen kívánalma ellen a hazában bevett keresztény felekezeteknek kifogása nem lehet, s ha igen, akkor azok hitelveiken felül s azok ellenére kívánnak valamit, amit egy a pártok felett álló hatalom végrehajtani nem, de visszautasítani van hivatva. Nálunk katolikusoknál ugyanis a szerint, a mint a jegyesek leendő gyermekeik vallási neveltetése iránt határoznak, irányul egész eljárásunk, s eszerint a jegyesek lelkiismereti szabadságához van szabva ténykedésünk a vegyes házasságok körül. Ország-világ tudja, hogy ha a jegyesek gyermekeik kath. neveltetését megígérik, solemnis assistentiában részesülnek; ha nem Ígérik meg — van passiva assistentia; ha pedig ezzel sem elégednek meg, akkor a protestáns pásztor előtt kötött házasságukat is érvényesnek tartjuk. Amiből következik, hogy a jegyesek, amint a mi részünkre határozhatnak, éppen úgy elhatározhatják azt is, hogy születendő összes gyermekeiket a prot. vallásu jegyes vallásában fogják nevelni. Tőlük függ. S habár a jegyesek elhatározása nem okvetlenül nekünk szól, mi mégis gyermekeik vallása és nevelése iránt való szabad elhatározásukat a törvénybe igtatni kívánjuk, mert tisztán áll előttünk az, hogy csak ily módon biztosíthatjuk híveink jogosult szabadságát kath. hitünk követésében. Midőn tehát a múlt évben a főrendiház jul. 4-iki ülésén az a javaslat tétetett részünkről, hogy »az 1868-iki törvény okvetlenül megváltoztatandó, vagy oly értelemben magyarázandó és alkalmazandó, hogy annak 12. szakasza nem imperativ, nem cogens, hanem csak deklaratív, mint akárhány más törvény: vagyis hogy a
