A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
34 szülők nem kényszeríthetők gyermekeiket a jelzett szakaszban kimondott elv szerint nevelni« oly expediens ajálltatott, mely mig a katholikusoknak módot nyújt vallásuk szerint élhetni, sem a bevett vallások hitelveit, sem az állam által nekik nyújtott jogokat nem sérti. S ép azért újra kérjük a magas kormányt, méltóztassék saját hatáskörében a febr. rendelet visszavonása, a törvényhozás utján pedig az iránt intézkedni, hogy az 1868. évi Lili. t. ez. 12. §-a hatályon kívül helyeztessék, illetve javaslatunk szerint értelmeztessék. II. A polgári anyakönyvek. Nem vonjuk kétségbe, hogy az államnak joga van a születésekről, halálozásokról és házasságokról a saját közegei által polgári anyakönyvet vezettetni; de sokszor valamint ezen s egyéb fontos ügyekben szerintünk nem a quid iuris, hanem a quid consilii irányadó. Polgári szempontból ez az intézkedés teljesen szükségtelen, felesleges. Hiszen a polgári anyakönyvekből ugyanazt tudja meg az állam ezután is, amit eddig az egyházi anyakönyvekből és pedig költség nélkül megtudott, holott a polgári anyakönyvek behozatala tetemes költségbe fogna kerülni az államnak. És még e mellett is nagy kérdés: lesznek-e megbízhatók a polgári közegek, kik mint nem közvetlen tapasztalásból szóló tanuk (testis oculatus) nem fognak eljárni hivatalukban úgy, mint a lelkészek járnak el. Ezeket megfontolni egyébiránt az állami kormányzat dolga, egyházi szempontból nekünk azon észrevételünk van, hogy több gyermek fog kereszteletlen maradni, hogy ezen polgári anyakönyv mint a polgári házasságnak előfutárja jelenik meg. Arra, a mit a ministerelnök ur programmjában felemlített: «hogy addig, mig a polgári anyakönyvek általán életbeléptethetők lesznek: a jelenlegi anyakönyvekben az anyakönyvvezetők az elkeresztelési esetben azt is tüntessék ki, hogy az 1868-iki Lili. t.-cz. szerint az illető elkeresztelt mily vallásunak tekintendő, és ameny- nyiben az anyakönyvvezetők e körülménynek meg nem felelnének, az illető helyen a polgári anyakönyvvezetés azonnal életbeléptethető legyen, viszont a törvény meghozatalával egyidejűleg az 1890. febr. 26-iki ministeri rendelet hatályon kívül helyeztessék» — erre nézve megjegyezzük, hogy a lelkészek által vezetett anyakönyvekbe ép úgy nem vihetjük be a szülötteknek a törvény által elrendelt vallási hovatarto- zandóságát, a mint nem lehet a februári rendeletnek eleget tenni; hogy ellenmondást látunk abban, miszerint ugyanakkor, a midőn a magas kormány az 1868. Lili. t.-czikket a szülők jogát sértőnek ismeri el és eltörlését kilátásba helyezi, hogy mondjuk ugyanakkor oly intézkedést tenni készül, mely ezen sértő, törlendő szakasz végrehajtását czélozza. A febr. rendelet támasztotta helyzetnek minden oldalú megvitatása folytán annyi — úgy véljük — világos lett és kétségtelen kiki előtt, hogy a sérelem lényege abban rejlik, miszerint az állam határozza meg a gyermekek vallási hovatartozandó- ságát. Ezen sérelem azonban teljes valóságában fenn fogna állani, akár használja az állam ebbeli szándéka végrehajtásában a felekezeti anyakönyvvezetőket, akár pedig a polgáriakat, és épp azért a polgári anyakönyv a kontemplált czél elérésére, a vallási béke helyreállítására nem vezethet.
