A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
32 Legyen szabad e sérelmet a következő rövid összletezésben vázolni. A kath. anyaszentegyház a vegyes házasságot sohasem helyeselte, sőt mindenkoron ellenezte, s megakadályozni törekedett, s csakis fontos okokból s hitelveit biztositó meghatározott feltételek alatt engedi meg azt, a mely feltételek egyike, hogy a vegyes házasságokból származó mindkét nembeli gyermekek a kath. hitben neveltessenek. E feltételektől el nem állhat; csak e feltételek mellett engedi meg s áldja meg híveinek vegyes házasságát. S ép azért azon kath. hivő, ki az egyház által követelt, fent érintett feltételek megtartása nélkül s ennek folytán egyházának áldása nélkül lép a házassági frigyre, szentegyházának törvényei ellen cselekszik. Ezekből önként foly a következés, hogy ha az 1868-iki Lili. t.-cz. s az 1890. február 26-iki rendelet érvényben marad, e két intézkedés megfosztja a kath. hívőt jogosult és elidegeníthetetlen szabadságától, hogy szentegyházának hitelveit s törvényét életének egyik legfontosabb cselekményében követhesse. Nm. M.! úgy véljük, nem szükséges ezekután még bővebben vázolni, mily nagy sérelmet ejt az 1868. Lili. t.-cz. s a febr. rendelet szentegyházunknak s híveinek alkotmányilag biztosított jogain. S mi e súlyos sérelemmel szemben jelen viszonyaink között csak azt kívánjuk, adassék meg Magyarország kath. híveinek a szabadság, hogy szent István honalkotó királyunktól drága örökségkép nyert szent vallásuk, hitelveik szerint élhessenek, valamint életük minden viszonyában, úgy az élet egyik legfontosabb pillanatában is, midőn a házasság szentségének frigyére kelnek, legyen sértetlen szabadságuk más vallásu hitvestársukkal elhatározni, hogy gyermekeik mind a kath. hitvallásban neveltessenek: s azért kívánjuk, hogy az 1890. február 26-iki rendelet hatályon kívül helyeztessék, az 1868-iki Lili. t.-cz. pedig akként módosittassék, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásának meghatározása a szülőkre hagyassák. E kívánalmunk a hazánkban tényleg fönálló jogviszonyokkal szemben sem ütközik nehézségbe, s azért annál biztosabban remélhetik a katholikusok, hogy e vallási sérelem hitelveinknek megfelelőleg megszüntettetik. Mert ezt a kérdést reánk nézve csak a kath. vallás hitelvei s a kath. szülők természeti joga és lclkiismerete döntheti el, s az államnak e kérdésnél nem lehet s nincs más tenni valója, mint arról gondoskodni, hogy ha más vallásuaknak megengedi, hogy hitelveik szerint élhessenek, ugyanez a jog a katolikusoknak is biztosittassék. Ezen jog és szabadság megvédelmezése illeti meg az államot, de nem az, hogy ő állitson fel külön kritériumokat a felmerülő vallási kérdések elbírálására. Ezen a mértéken tulment a februári rendelet, s azért természetesen zavart, bonyodalmat kellett előidéznie. S annak daczára, hogy a magas kormány illetékes tagja a képviselőházban nyíltan elismerte, hogy e rendelet által a kath. lelkészek hivatalos kötelességeikkel összeütközésbe jöttek, még ma is fenáll, sőt annak alapján a kath. lelkészek közül többen zaklatásoknak és büntetéseknek vannak kitéve. E bajból jelen viszonyok között csak egy módon lehet menekülni, ha t. i. az 1868-iki t.-cz. a szülők lelkiismereti szabadságának megfelelően revideáltatik vagy kellően értelmeztetik. így kellett volna ezt a czikkelyt már eredetileg is az akkori kormány fel-
