A Győri Püspökség Körlevelei, 1869
Melléklet a „Magyar Állam“ 1869. nov. 18-ki 275. számához. JÁNOS Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből Esztergomi érsek, Magyarország Herczeg-Primása, az apostoli szentszék sz. követje, és a t. Az esztergomi fő-egyházmegye Híveinek áldást és (tdvöt az Urban! Meghatottan emlékezünk még azon nagyszerű jelenetre, melyet csak a kath. egyház képes nyújtani az ő hitegységében, midőn két év előtt sz. Péter apostol vértanuságá- nak tizennyolczszázados emlékünnepén a keresztény kath. világ minden részeiből a püspökök s köztük mi magyarországiak is, számosán Romában, sz. Péter apostolnak, az egyház első látható fejének sírjánál összegyülekeztünk; nem csak a végre, hogy ez ünnepélyes alkalommal az apostolok fejedelme iránt köteles vallásos tiszteletünket, hódolatunkat tanúsítsuk; nem csak azért, hogy nyilvános vallomást tegyünk, miszerint mi, a kath. világ püspökei, veletek, híveinkkel együtt, ragaszkodva sz. Péter római székéhez, mint az egyházi egység alapkövéhez és gyúpontjához, változatlanul, csonkitatlanul, rendületlenül ma is azon hitet valljuk, melyet sz. Péter és az apostolok vallottak és tanítottak, hanem egyszersmind, hogy ama dicsőséges sírnál, s a keresztények vallásos tiszteletével tetézett szent tetemeknél imádkozva, megemlékezzünk azon ádáz viharokról, melyek tizenkilencz századon keresztül, az egyházat, s különösen szent Péter apostol római székét ostromolták, anélkül, hogy ezt feltorgatni, feldúlni képesek lettek volna, — látván az Isten ígéreteinek teljesedését, hogy az egyházon, hogy a római szentszéken a pokol kapui soha erőt nem vesznek, sőt hogy inkább akkor emelkedik, mikor elnyomatik, akkor tündököl, mikor zaklattatik, akkor győzelmeskedik, mikor üldöztetik, — hálákat adjunk az Istennek a soha meg nem vont pártfogásért, s hitünkben felhevülve, fellángolva, fogadást tegyünk az Istennek, fogadást Krisztus Jézusnak, lelkeink főpásztorának, hogy meg nem rettenve, el nem tántorodva semmiféle fenyegetések, vagy zaklatások közt, veletek híveinkkel együtt ezen egyetlenül igaz és szent kath. hitben élni, ennek parancsai szerint cselekedni, s tör- hetlen ragaszkodásunkban a római szent székhez, kötelességünkhez híven, holtig megmaradni elhatározottak vagyunk. A hitetlenek megdöbbenve, a gonoszok elpirulva, a kér. hívek örvendezve szemlélték Krisztus Jézus Helytartójának, az első római pápának sírjánál 1800 év után összegyűlt 500 püspököt, majd 12,000 felszentelt papot, százezernél több jámbor zarándokot, kik sz. Péter 258-dik utódjával, IX. Pius pápával, térden állva hálát zengének az Urnák a nyert malasztokért, kérve továbbra is a mindig szükséges pártfogást, esedezve a boldog- ságos Szűz Máriának, sz. Péter és sz. Pál apostoloknak közbenjárásáért, védelmeért. Fényesebb, lelkesitőbb bizonyságot nem láthatott a világ a kath. egyház ésaromai szentszék törhetlen életerejéről, mint a kath. világ püspökeinek gyülekezetét IX. Pius pápa körül sz. Péter sírjánál, mert millió és millió vértanú dicső halála, annyi földi hatalom megtörése, annyi ország elenyészte után, áll mégis az örök város, áll és fénylik sz.
