A Győri Püspökség Körlevelei, 1869
2 Péternek széke, örök létének zálogát az Isten csalhatatlan ígéreteiben, s annyi viharzó századok diadalmas eseményeiben bírva s felmutatva. Azon alkalommal IX. Pius pápa az 1867-ik év junius 26-án hozzánk intézett ünnepélyes felszólalásában szándékát nyilvánitá, hogy a számtalan baj orvoslására, mely az Isten egyházát, nem különben a polgári társadalmat is oly siralmas módon zaklatja és emészti, egyetemes egyházi zsinatot kíván Rómába, sz. Péter sírjához összehívni, melynek napját későbben fogja kitűzni, s a kér. világnak tudtul adni. Öröm és vigasztalás áiasztá el ezen szándék hallatára az összegyűlt főpásztorok keblét; örömet és vigasztalást tolmácsoltak ama püspökök is, kik amaz ünnep alkalmával Rómába nem mehettek; s mi ott jelenlevők julius első napján hódoló föliratban s élőszóval is nyilvánítottuk a Szentatyának, hogy a kilátásba helyezett egyetemes zsinattól legforróbb vágyaink teljesülését, legszentebb érdekeink megmentését, s az egyház és a pol gári társadalom megújuló békéjét várjuk, reméljük. A szentatya, Pius pápa, e nyilatkozatunkat azon ígérettel fogadta, hogy az egyetemes zsinat tanácskozásait, s végzéseit a szeplőtelenül fogantatott Isten anyja oltalmába akarván helyezni, Szűz Mária egyik ünnepén fogja megnyitni.. Múlt évben tehát, t. i. 1868 junius 29-én, sz. Péter és sz. Pál ünnepén ki is hirdette ó Szentsége az egyetemes zsinatot, s annak megnyitására a folyó év december 8-ik napját, a boldogságcs Szűz szeplőtelen fogantatásának ünnepét tűzte ki. így teljesednek Istennek szándékai, igv erősödik és terjed Isten országa e földön: eljutottunk ugyan is azon időponthoz, melyben püspöki felszenteltetésünk alkalmával tett eskünk kötelezése alatt Rómába kell mennünk, hogy a zsinati tanácskozásokban, végzésekben a kér. világ többi püspökeivel együtt részt vegyünk. Távozunk tehát tőletek egy időre, Krisztus Jézusban szeretett híveink! De lélekben szakadatlan veletek maradunk, mert az egyetemes egyház szükségeiről tanácskozva, a ti lelki bajaitok lesznek ott is főpásztori gondjaink kiváló tárgyai, azon törekedvén, hogy az egész kér. világ helyzetét tökéletesebben felismerve, a zsinat végzéseiben nektek is, békét hozzunk és üdvöt, — békét, melyet a világ nem adhat, — békét, melyet csak az igaz katb. szív szerezhet meg. Mielőtt azonban útra indulnánk, főpásztori hivatásunk nem engedte, hogy ez ünnepélyes alkalommal, a világon 300 év óta nem látott esemény előtt, hozzátok néhány atyai szót ne intézzünk, előadva nektek az egyetemes egyházi zsinatnak értelmét, jelentését, horderejét, miszerint mig mi püspökök a ti üdvösségtekről Romában tanácskozni fogunk, ti azalatt minket ájtatos imáitokkal támogatva, a zsinat lefolyását kér. kath. hívekhez illő részvéttel kísérjétek. A kath. hitélet nagy eseményeinek megyünk elébe; mi ugyan gyenge eszközei vagyunk az isteni gondviselésnek, és méltatlan szolgái az Isten Piának; de véd, vezet, és biztosit bennünket Krisztus Jézus imája, ki „az égre emelvén szemeit, mondá: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged. Kijelentettem a te nevedet az embereknek, tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédeidet megtartották. Szent Atyám! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egy- gyé legyenek, mint mi vagyunk. Nem kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Szenteld meg őket az igazságban. És én ő érettök felszentelem magamat, hogy ők is felszentelve legyenek az igazságban. Nem csak ő érettök könyör-
