Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

29 nek sablonosak. A tanulóknak 2—3 évben egyszer lehet még újszerű és élményébresztő. írassunk-e tartalmakat? Ettől berzenkednek a tanulók, pedig néha szükséges ez a képzelet és fogalmazási ösztön egyensúlyban tartására, másrészt az élet követelményei is szükségessé teszik. Ugyanezt mondhatjuk az értekezésről is. Mit tartsunk a házi dolgozatok felől? Meg)van-e a várt eredményük? Ezekre is szükség van: megtanulnak a diákok tudományos módszerrel dolgozni. Persze kell hozzá iskolai előkészítés is! Milyenfokú legyen ez? Fokozatosan kevesebb! Csak a főbb szempontokat adja meg. hogy a tanulónak módja legyen öntevékenységre is. Nem helyeselhető, ha a tanár körömszakadtáig ragaszkodik a tőle adott vázlat kidolgoztatásához. Igaz ez könnyebbséget jelent javításnál a tanár számára, de megköti a tanuló egyéni elgondolásának kibontakozását. Még az az érv elfogadható, hogy megadott vázlatnál nehezebb az ú. n. »puskák« használata; dehát ezek ellen is találhat a tanár megfelelő orvoslást. A fogalmazás végeredményben alkotó munkára késztet, s így alkotószellemű, nagy erőfeszítésekre is képes férfiakat tud nevelni." Balassa L. szerint tehát a fogalmazástanítás az egyén, a nemzet és az egész emberi kultúra haladásának egyik leghatékonyabb eszközévé válhatik. III. A tanterv, utasítások nagy súlyt vetnek a magvar nyelv rendszerének a nyelvben rejlő erő kiaknázásának ismertetésére. Kossuth mondja, hogy a nyelv még nem adja meg a »nemzetiséget«, de nemzeti nyelv nélkül nincs nemzetiség, s így a nemzeti nyelv teljes ismerete hozzátartozik a nemzeti jelleghez, végeredménybén a jó hazafi-jelleghez. Ezért fontos a nyelvtan tanítása. Általános a panasz hogy tanítványaink nem szeretik a nyelvtant, valósággal iszonyodnak a nyelvtanóráktól; másrészt viszont szakkörök emelnek vádat nyelvtankönyveink és nyelvtantanításunk ellen. Papp István: A magyar nyelvtan nevelőereje c. értekezésében összefoglalja a régi nyelvtantanítás bűneit, és megállapítja, hogy a régi módszer mellett kevés örömben lehetett része a tanulónak nyelvtani órákon, mert csak egyetlen értelmi képességet gyakorolt, az emlékezetet; az érzésvilág ápolása és gazdagítása., az akarati elszánásokra való buzdítás szinte teljességgel hiányzott belőle. Egyszóval hiányzott a régi nyelvtanból a modern követelményeknek megfelelő nevelő célzat, tehát az a kívánság, hogy a nyelvtani anyagot lélekformáló anyaggá kell átgyúrni, vagyis legyen nevelő értéke. Papp István próbálja is körvonalazni az új nyelvtan irányát, s a nyelvesíztétika, nyelvlogika, nyelvetika pedagógiai hasznosítása mellett tör lándzsát. Nyelvetikai kísérlet pl., hogyan tudja felfedezni a gyermek a beszédben az igaz szép és jó eszméjét? (»A tanár azért beszél, hogy igazságokra tanítsa a tanulókat.«) Vagy: a szótant is szervezzük át lélektani alapon. A hangtant helyezzük tisztán gyakorlati fonéti-