Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
30 kai alapra stb. — Papp I. módszerével sok érdekes nyelvtanórát teremthetnénk, az igaz; de kérdés, nem tennők-e még nehezebbé a nyelvtant, hisz ilyen alapon vaskos kötetté dagadna a tankönyv, amelyet a tanulónak mégis csak magáévá kellene tennie. Újabb nyelvtankönyveink sikerrel próbálnak 1—2 nyelvlélektani fogást alkalmazni; ám végeredményben igaz marad, hogy a nyelvtan így is elég nehéz tárgy, s a tanár leleménye, módszere könnyítheti meg a tanuló dolgát. Minden mozzanatot élénkké, sőt élvezetessé tehetünk. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a játékos módszerrel megtanított részletek sem keltenek huzamosabb id'őre szóló érdeklődést. IIa rögzíteni kell az ismereteket, gyakorlásra van szükség; ennek pedig elmaradhatatlan velejárója a figyelem lankadása s az »újság!« hiányában az érdeklődés csökkenése. Itt is érvényesül bizonyos fokig a megállapítás: részletek elsajátítására ez a módszer igen megfelelő, de összefoglaló ismeretek meggyökereztetésére nem mindig alkalmas. Bizony a nyelvtan elsajátítása csak munkával történhetik. Komoly elfoglaltságot jelent ez, még ha megkönnyítjük is a részletek iskolai elsajátítását. Elég kár, hogy minden definíciótól óvakodnak manapság, mert ez »megterhelést« jelent. Pedig a gyermek megtanul sok fogalmat a nélkül, hogy átértené. A hittantételeket is megjegyzi, hogy később tartalmilag is — amennyiben ez lehetséges - (magáévá tegye. Alhumanizmusból mentesíteni akarjuk kis dolgokban munkától a (gyermeket, ugyanakkor az új Tanterv többszöri módosítása sokkal súlyosabb terheket rak a nyakába. Óvakodnunk kell a fölösleges definíciók megtanultatásától, de a maga helvén és idején tanult meghatározásokkal sokszor nagyon megkönnyítheti ük tanulóink helyzetét. Módjával már elemiben is megtanulhatna 1—2 nyelvtani fogalmat a tanuló. Amig pl. a tanító üggyel-bajjal körülírva megmagyarázza a ^mondat két főrészének lényegét az »alany-állítmánv« szavak kiejtése nélkül, azalatt gyerekes módon a két fogalmat is megtaníttathatná. A tanuló valami kis nyelv'antudással jönne a gimnáziumba. [De úgy látszik, szigorúan él az elv, ahogy kifejezve is hallottam; »Az elemi iskola önmagáért...«] így nem kellene első osztályban heteken keresztül heti 10 órában latin órán is a magyar nyelv rendszerét taníttatni, hogy belekezdhessünk a latin nyelv tanításába. Az élet is munkát követel, kis mértékben talán nyelvtanórán is lehetne kissé komolyabban foglalkozni. Más kérdés: Tartsunk-e külön nyelvtanórákat? Hiszen ma az a t?elfogás járja: irodalmat tanítunk, így a nyelvtan sem különálló foglalkoztatás... Tanítási egység kedvéért véleményem szerint: igen. Természetes, hogy olvasmánytárgyaláskor is lehet rá módot találni, sőt keU is, mert így lehet gyakorlatilag hasznosítani a szerzett ismereteket. Mikor tartsuk a nyelvtanórákat? Rögzítsük-e hetenként 2 napra, avagy valamilyen nagyobb tanítási egység elvégzése után folytatólagosan? Általános felfogás szerint az utóbbi jobban megfelel, mert nem lesz többször is hosszabb szünet az egyes tórák között. Egyébként ebben döntsön az egyéni tapasztalat.