Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
9 mutatom be néhány idézetben, hogy különböző időkben mennyire különböző volt a felfogás pl. a testi és szellemi nevelés viszonyáról. Nagy Szent Vazul pl. így ír 2): »Ne gondozzuk testünket jobban, mint ahogy az javára válik lelkünknek ... Emlékezzünk Pythagorasról, aki mikor megtudta, hogy híveinek egyike testgyakorlással és táplálkozással erősíti magát, így szólt: »Hallod-é, meddig fogod börtönödet saját magad tűrhetetlenné tenni?« Mondják, hogy Platon is, előre látva a test gondozásának ártalmait, szándékosan választotta Attikának egy egészségtelen vidékét akadémiája helyéül, hogy a testi jólét túltengését, mint a szőlőtőke fölös ihaitásait lenyesse. Magam is hallottam orvosoktól, hogy veszedelmes a túlságos jó egészség. Amikor tehát a testnek nagyon is bőséges gondozása magának a testnek is ártalmas, és a léleknek is akadályára van, magunkat alája rendelni és neki szolgálni tiszta őrület.« Több mint 1000 évvel később a humanista Erazmus már kissé módosítja azt a felfogást, bár a test gondozása nála is [másodrendű feladat. 3) »Minél hamarabb jut a gyermek a nevelő kezébe, — mondja — annál sikeresebb lesz a nevelés munkája. Tudom, hogy itt némelyek úgy okoskodnak, hogy félős, nehogy a tanulás a gyenge test egészségére káros hatással legyen. Erre azt felelhetném, hogy ha a testi erő némileg gyengülne is, ezt a veszteséget bőségesen pótolnák a kitűnő lelki javak. De nem is bajvívót nevelünk, hanem bölcselőt és államférfiút, aki meg van elégedve, ha jó egészsége van. ha nem is dicsekedhetik Milon erejével. Mindazonáltal megvallom, hogy ebben a korban óvatosan kell bánni a gyermekkel, hogy minél erősebbé fejlődjék.« Erasmus már hajlandó engedményre a test javára, a modern korban azonban akárhányan a testet állítják első sorba. Hitler pl. így beszél:!) »A népi államnak egész nevelői munkásságát nem a tudás besulykolására kell beállítani, hanem elsősorban makkegészséges test kitenyésztésére. Csak másodsorban következik a szellemi képességek kiművelése. Ezek élén álljon ismét a jellem fejlesztése, főleg az akarat és az elhatározó erő acélozása, kapcsolatbn az örvendetes kötelességtudatra neveléssel, és csak utoljára következik a tudományos iskolázás.« A felfogások elég széles skáláját mutatják ezek az idézetek. Részletesebb taglalásukba itt nem akarunk belemenni, csak megemlítjük. hogy a helyes megoldásra Montajgne szellemes mondása mutat rá: 5) »Nem testet nevelünk, sem lelket, hanem embert.« Nem szándékozunk a következőkben egész általánosan foglalkozni a nevelés célkitűzéseivel, annek helyes elveivel sem, mert ez messzire vezetne, hanem csak azt nézzük, mit is kívánunk, mit várunk ma a gimnáziumtól. Itt is csak azokat a szempontokat tárgyaljuk részletesebben, amelyek összefüggnek e kérdéssel: vájjon a gim2) Idézve: Fináczy: A középkori nevelés története. 36—37. 1. 3) Erasmus: A gyermekek nevelése. 77. 1. 4) Idézve a Magyar Paedagogiá-ban, 1912. 93. 1. Montaigne j>edagogiai tanulmányai. Fordította Birkás Géza. 53. 1.
