Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

58 — bár elsősorban a katonai előképzést szolgálja — szerves kiegészítő része az egységes és egyetemes magyar nemzetnevelésnek. Feladatát a nevelésnek minden egyéb tényezőjével: a vallásoktatással, az iskolával, a helyesen irányított hazafias és vallásosan élő családdal együttesen és jpárhuzamosan teljesíti.« (1. §. 3.) III. A nemzetegységnek nevelésre is ható akadályai közül ma kettőt szoktak gyakrabban említeni: j 1. a társadalmi válaszfalakat, 2. a felekezeti kérdést. Hogy a társadalmi válaszfalak panaszát megérthessük, vessünk rövid pillantást a társadalom tagozódására és egységére. Kétségtelen, hogy a primitív társadalom volt csak egynemű, osztatlan egész, a műveltség emelkedésével az életfeladatok kielégítő ellátása csak a társadalmi munkamegosztással biztosítható. Ez a munkamegosztás magával hozta a különböző rendeknek, társadalmi osztályoknak kialakulását. Ez a különbség éles elkülönülésre is vezetett, holott a társadalom közös célja a tagozódás mellett szükségessé tette a szerves összefüggés megőrzését is. A közösség boldogulása függ minden egyes alkotó egyénnek törekvésétől is. Élő szervezet az, amelynek fejlődésében mindenik tag szerepet játszik. Egy-egy nemzetet, sőt az egész emberiséget nagy munkaközösségnek kell felfognunk. Ez a nagy munkaközösség legkülönbözőbb feladatok elvégzését kívánja meg, amelyek ha nem is egyformán fontosak, de egyformán szükségesek. Ha nincs tervező mérnök, tétlenül áll a munkáskéz, de hiába van a legkiválóbb tervrajz, ha egy lényeges alkotórészt rosszul illesztenek be, a gép nem fog működni. Ezt a felfogást hangsúlyozza a hivatás keresztény gondolata, ame^v szerint kinek-kinek egyéni hivatása fontos szerep a nemzetnek^, az emberiségnek munkaközösségében. Ezzel összefügg az is, hogy az igazi keresztény felfogás az ember értékét nem a társadalomban elfoglalt állásától, szerepétől, vagy származásától, hanem munkájának jóságától teszi függővé. Az Úristen mindenkit saját kötelességének teljesítése szerint itél meg. A társadalmi rétegek közötti különbség megmutatkozik jogi, anyagi és erkölcsi téren. A jogi egyenlőtlenség, amely évszázadokon keresztül igen éles volt, ma már megszűntnek mondható, az anyagi egyenlőtlenség azonban még ma is igen nagy. Bármilyen fontos is a minimális anyagi egyenlőség, az u. n. létminimum biztosítása minden ember számára, ezt gazdasági reformfeladatnak kell tartanunk, nem nevelői kötelességnek. Erkölcsi egyenlőtlenségnek nevezhetjük az emberi magatartás különbözőségét különböző társadalmi rétegekkel szemben, hiszen ez egymás megbecsülésének és szeretetének hiányát jelenti, ami folyik abból is, hogy egyes társadalmi rétegek nem érintkeznek és nem is ismerik egymást. Ennek orvoslása lehet igazában a nevelés feladata. Elsősorban hangoztatni kell az emberméltóság gondolatát: az Úristen szemében mindenegyes ember — halhatatlan lelke következtében —