Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

59 egyformán végtelen érték. A rongyos koldus, a nyomorult csavargó is többet ér az Úristen előtte mint az egész anyagi világ, akit éppúgy hív az örökkévalóság boldogságára, mint akárki mást. Ezt a gondolatot Szent Pál mint Krisztus titkának nagy felfedezését közli, »mely más nemzedékek idejében nem jutott tudomására az emberek fiainak,... hogy a pogányok társörökösök, egy testbeiiek és együtt részesülnek az ő ígéretében, Krisztus Jézusban.« (Ef. III., 5—6.) — Ebből természetszerűen folyik: az emberek kölcsönös megbecsülésének kötelessége. Az igazi emberértékelés pedig — mint említettük — az egyéni kötelességteljesítés mérlegelésén alapszik. Nem a kommunizmus emberegyenlőség-ábrándja, hanem a munka keresztény gondolata tud megnyugvást hozni az osztályellentétektől szétszaggatott társadalomba. Az igazi szeretetnek pedig mindez próbaköve. Minthogy kétségtelenül igaz, hogy az érintkezés és egymás megismerésének hiányát is orvosolni kell, fejtegetéseink kiegészítéséül ismertetni fogjuk a győri bencés gimnáziumban az 1941/42. év folyamán tartott előadássorozatot, amely éppen a különböző társadalmi rétegek kérdéseit tárja fel. A felekezeti kérdés kétségtelenül jelent ellentéteket a nemzet életében. Nagyon igazak azonban Szekfü Gyula megállapításai ebben a kérdésben: »A nehézségeket sohasem a derekak, a szakértők, a tudósok, a tárgyi emberek okozzák, hanem azok, akik a s/akértés, a tudomány, a tárgyiasság színe alatt politikai és egyéni célokat követnek... Az orvosság abban áll, hogy az emberekbe átlolyjon a vallásos világnézet, mindenkibe a magáé, s ennek alapján cselekedjék az ő cselekedeteiket; vallásosak legyenek, de belsőleg és ne politikából és ne emelkedésvágyból... Mindegyik megy a maga világnézete útján, önmagának belsejével törődik, s ha véletlenül találkozik a másikkal, mint magyar testvérév el beszél vele... Minél többen lesznek a vallásosak mindkét félen s minél inkább azok fognak vezetni, annál kevésbbé fogja a történeti kényszerű.béggel kifejlődött, bár magában véve mélyen sajnálatos vallási szakadás a Nemzeti Egységünket és államéletünket zavarni.« IV. Nem lehet célunk egy ilyen összefoglaló jellegű írásban a gyakorlati feladatok részletezése. Rá akarunk inkább mutatni a gyakorlati magatartás eli^eire. Bár a nemzetegység megvalósítása sokféle követelményt állít fel, magatartásunkat egyetlen alapelvre: az igazi szeretet parancsára tudjuk visszavezetni. Láttuk, hogy az egységre való törekvés elsősorban erkölcsi feladat, amely lényegében a szereteten alapszik, amint Szent Ágoston is mondja: »A parancsok sokfélék tárgyuk szerint, de egyek a szeretet gyökerében.« Az állami élet vezetői kötelességszerűen törekszenek a nemzeti egység megvalósítására. Ehhez fel akarják használni a nemzet mindenegyes tagjának őszinte közreműködését. Alapelv: szolgálat és megbecsülés. Szolgálat, mert minden igazi vezető »nemzet napszámosa«, aki annál többre kötelezett a közösséggel szemben, mi-