Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

54 áll egymással szemben: az egyik teljesen új szervezetet akar felállítani a régiek figyelembe vétele nélkül, a másik pedig érintetlenül akarja meghagyni a régi kereteket. Forradalmi magatartás és merev konzervativizmus — minden történelmi fordulónak két jellegzetes véglete. Az élet útja ezekkel szemben a meglévő tényezők szerves továbbfejlődése az új célok szolgálatára. A nemzet egységét az államhatalom van hivatva megvalósítani ill. megőrizni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynia a társadalmi életnek fontos elvét: a kisegítés elvét. Mindegyik emberi közösségnek megvan a maga sajátos szerepe a mellett, hogy az egyetemes feladatok megoldásán is kell fáradoznia. A kisebb közösség sohasem válhat a nagyobbnak' merő eszközévé^ bár fontos, hogy az utóbbinak céljait magáévá tegye. Pl. az állam nagyobb közösség, mint a család, így ez utóbbinak törekednie kell az állam .céljainak megvalósítására. Megvan azonban a maga sajátos szerepe is, amit az állam sohasem tud átvenni. Az állam feladata csak a kisegítés lehet. A nevelés kérdésében tanulságosan határozta meg! Pétain marsall egy 1942. márciusi beszédében: »A nevelő munkának lényege jog szerint azoknak természetes közösségeknek feladata,, amelyekbe a gyermek fokozatosan belekerül: család, lelki és hivatásközösségek. Az állam, mint a közjónak szerve, egyáltalában nem tudja ezeket pótolni abban a feladatban, amelynek bonyolultsága erőit meghaladja, de joga és kötelessége ellenőrizni, hogy miként teljesítik ezek a közösségek feladatukat, helyreigazítani őket, ha téves útra térnek, támogatni őket, ha gyengülnek, bátorítani őket, ha működésük helyes, egészséges és termékeny.« A kisegítés elve alapfán kapcsolódnak igaii életegységbe a különböző tényezők. Történelmünk és jelenlegi államéletünk bizonysága szerint ez olyan magyar sajátság, amit gondosan meg kell őriznünk. A bevezetésben említettük, hogy a jelenlegi nemzetegységnek a honvédelem gondolatában való kialakulása mennyire magyar sajátság volt. De a magyar nép élete is a nemzetalkotó tényezők szerves egységét mutatja. Legnagyobb ünnepünk: Szent István napja egyformán egyházi és állami ünnep. Vallásos szertartásaink (körmenetek stb.) az állami hatóságok részvételével folynak le. De ugyanígy látjuk a család belekapcsolódását is. A szentistváni állameszme »a keresztény család szigorú, patriarchális alapjain nyugszik, ezen át is és mélyebben, Istentől való formájában, a király és a nemzet, mint atya és gyermeke kapcsolatában. A szabad nemzet fejedelme és a keresztény családapa öszszeforrott Szent István egyéniségében és ez az, ami itt századokon keresztül érvényesült«. (Teleki Pál.) Rámutathatunk még az esküvő népszokásaira is, amelyek teljes egységben összefonódva mutatják a vallásos és világi elemeket; rámutathatunk nem egy magyar falu életére^ ahol a pap nemcsak egyházi, hanem bizonyos szempontból világi vezetője is népének. Ezért mondhatta az ifjúság országos vezetője a leventeintézménnyel kapcsolatban: »A magyar nemzetnek két nagy pillére van: a család és a vallás. Erre a két pillérre akarjuk a magyar nép legkiválóbb vezetőivel, a papsággal együtt felépíteni a magyar ifjúság nevelését és jövendőjét.«