Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1940
28 váltakozva, és a kétféle töltés között fellépő vonzó erők tartják össze a kristályt. A szerves anyagok azonban nem ilyen ion kristályokból állnak, hanem szabályos elrendezésű molekulákból épülnek fel. Az általuk elhajlított Röntgen-sugárzásnak, a sugarak intenzitásának vizsgálata arról is felvilágosítást ad, hogy hogyan helyezkednek el az atomok a molekulákon belül. Amikor szilárd, kristályos testeket vizsgálunk a Röntgen-sugarakkal, felmerül a gondolt, hogy az atomok elhelyezkedését nem módosítja-e az, hogy a molekula közeli szomszédságában más molekulák is vannak, és onnan is erőhatások jönnek az atomokra. Hiszen a molekulákon belül az atomok elhelyezkedését épen az szabja meg, hogy milyen erők hatnak köztük, és ezek az erők az atomoknak milyen elrendeződését okozzák. Külső erőhatásoktól csak akkor szabad eltekintenünk, ha ezek a külső erők a molekulán belől ható erőkhöz képest gyengék. Ezéit valahogy össze kell mérnünk a szerves anyagok molekuláin belől ható erőket — kémiai erők — azokkal, amelyek az egyes molekulák közt hatnak, és mint kohéziós erők a test összetartását biztosítják. A belső erők nagyságáról akkor kapunk képet, ha megállapítjuk, hogy mekkora munkát kell végeznünk ezekkel az erőkkel szemben, ha a testeket elemi részecskéikre akarjuk szétbontani. A munkavégzéshez szükséges energiát leggyakrabban hőenergia alakjában juttatjuk el a testhez. Ha pl. a szilárd benzolt ( OH É ) a kohéziós erőkkel szemben különálló benzol molekulákká akarjuk szétbontani, akkor addig közlünk vele hőt, amig a benzol különálló molekulákból álló fcenzolgázzá nem lesz. Ez a tünemény a szublimáció, és a mérések szerint 1 mol mennyiség elgőzítéséhez szükséges szublimációshő 10-7 kkal (1 kkal=1000 kai). Ha viszont azt mérjük meg, hogy mennyi energia kell hozzá, hogy 1 mol benzol minden molekulájából 1 hidrogén atomot leszakítsunk, 99 k kalóriát kapunk. Tehát jelentősen nagyobbak azok az erők, amelyek az atomokat a molekulákon belül összetartják, mint azok, amelyek különböző molekulák közt hatnak, és épen ezért ezek a külső erők nem is módosítják lényegesen az ilyen molekula kristályoknál az atomok elhelyezkedését a molekulákon belül. Ujabban a Röntgen-sugarak mellett az ilyen kutatásoknál előnyösen használják az elektron-sugarakat is. Broglie vizsgálatai óta tudjuk, hogy az elektronokból álló sugárnyaláb hullámnak is tekinthető, amelynek "X hullámhosszát = ~ képlet adja meg. Ebben a képletben h a hatáskvantum, m az elektron tömege és v a sebessége. Az elektronsugár tehát szintén olyan kicsi — vagy még kisebb — hullámhosszú sugárzás mint a Röntgen-sugár, és
