Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

34 A vonal a linea értelmében a Nyúszt szerint Barezafahitól (1815), a Mmt szerint Kerekestől (1827) való. Kéjlég. A Müszt-ban »Lustgas, Stiekoxydul, chem. kéjlég«. — Sem Tarczy, sem Schirkhuber nem említi. — A kéjléget Jedlik a Természettan 71. oldalán ismerteti; ezt a részletet betoldotta az 1844 előtti kéziratba; a Függ.-ben »Kéjlég: Lustgas«. — A Szhban nem címszó a kéjlég. A Nyúszt sem hozza a kéj összetételei között. Ezt az összetételt tehát Jedliknek tuladoníthatjuk. Kitérés, elongatio. A Müszt-ban »Elongation, phys. billentés«. Ezt a szót Jedlik írásaiban nem találtam. Természettanában (227. old.) »emelési vagy kitérési szög« néven nevezi az elongatio szögét, a Függ.-ben csak kitérési-nek; a rezgések tanában (301. és köv. old.) kizáróan csak »kitérés«, »kitérési távol«, stb. szerepel. — Mivel Tarczy (Tt. I. 158.) csak »eltávozás« szögéről, Schirkhuber pedig (Tt. I. 112.) az »emelés vagy távulítás szögletéről« szól, az elongatio-nak kitérés-sel való fordítását Jedliknek tulajdoníthatjuk. Lejtmérés. A Müszt-ban »Libelle, math., astr., phys. lejtmérő, vízmérleg, vízmérő. Libelliren, math, vízszintezni, mérlegezni«. A Nyúszt szerint: »Lejt, főnév. Verseghy 1805. (Tiszt. Magv.) Értelmét nem adja... A nép nyelvében is: lejtnek megy. (Tzs.) Innen lejtmérés Ballagi (1864), előbb lejtmérlegezés is: nivellirung Fogarasi (1848) és lejtezni, előbb escarpiren Ball. (1872), utóbb nivelliren is Ball. (1890.)« — A Szh-ban csak »lejtő« szerepel. Tarczynál (Tt. I. 265.): »vízszinmérés«, az eszköz megnevezése nélkül. — Schirkhubernál (Tt. I. 141.): »libellatio, egyenzés«, a szótárban: »Egyenző = libella«, továbbá »vízmérleg, egyenző, Wasserwage«. — Jedlik Természettanában ez áll (327. old.): »A mértani gyakorlatban használtatni szokott lejtmérő...«; más elnevezés nem szerepel; a 333. oldalon is csak: »lejtmérés«; ugyanígy a Függ.-ben is csupán: »Lejtmérés: Libellatio.« A kidolgozott szavak kéziratában Jedlik egy helyen ezt írja: »Szintérezés = libellatio (talán jobb volna leitmérés =)«; legtöbbször »lejtmérő, lejtmért föld« szerepel, egyszer »lejtelő«, máshol »estelő«. A lejtmérő, lejtmérés elterjedt műszavának szerzője ezek szerint Jedlik. Megfigyelni. A Müszt-ban »Beobachtung, phil. etc. észlelés, megfigyelés, észlelet. Observatorium, astr. szemlélde«. — A Nyúszt. szerint: »Megfigyelni, Jedlik vagy Sztoczek 1858. (Műszt.) Ballaginál még nincs meg.« Továbbá: »Vizsgálat, Baróti Szabó DáAÍd 1792. (Kisd. Szt.)« — Jedlik Természettanában (Függ.): »Vizsgálat. Observation A bevezető részben (3. old.) a megfigyelésnek a fogalmát így fejtegeti: »A tapasztalás tüneményekkel ismertet meg, mellyekből elmélkedés által következményeket vonunk ki. A tapasztalás vagy vizsgálatból, vagy kémletből ered. Vizsgálat olly tünemények figyelmes szemlélése, mellvek a testekben minden hozzájárulásunk nélkül történnek ... Kémlet a testeknek ön akaratunkból oliv körülményekbei tétele, mellvekben . .. késérietet teszünk ...« Jedlik tehát 1850-ben még vizsgálat-nak nevezi a »megfigyelést«. A megfigyelés szónak az »Űj szavak és alkalmas kifejezések«, címen még 1859 előtt megkezdett kéziratában akadtam nyomára: »Figyelés == observatio«. Későbbi írásaiban gyakrabban sze-