Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

'21 nyilatkozatok; némellyek az iskolai nyelv meghatározását a hallgatókra, mások a város lakosaira szeretnék bízni. Alolirt nézete szerint egyik mód sem kielégítő.« »Mert ha a hallgatóság határozná meg az előadási nyelvet, megtörténhetnék, hogy ugyan azon iskolában egyik évben talán magyar, másikban német, harmadikban valamellyik más nyelv leendne az előadási nyelv, mi a tanároknál csaknem donum linguarum féle sajátságot föltételez; már pedig minden tanár ön tapasztalásából tudhatja, hogy ha beszél is több nyelveket, a tudomány illő előadására mindegyikben egyenlő készültséggel koránt sem bírhat; hát ha az is tekintetbe vétetik, hogy az említett nyelvváltoztatásokkal ugyan azon tanár az általa előadandó tanulmányt minduntalan más nyelvekben volna kénytelen szerkezni, holott egy nyelvbeni szerkeztéssel is elég dolga vagyon.« »Továbbá ha a hallgatóság nagyobb része által volna meghatározandó az előadási nyelv, ez évenkint hamarabb meg nem történhetnék, mint a megkezdendő előadások alkalmával; azon fölül hogy az iskolai ifjúság között mindgyárt az iskola év elején ellenségeskedéseknek és viszálkodásoknak magv ai hintetnének el, a kisebbségben maradott rész vagy olly nyelvben kényszeríttetnék az előadásokat hallgatni, mellyet nem ért, avagy mellyben nem elegendőleg jártas, vagy az alig fölfogadott szállását károsodással is oda hagyni és egyik városból a másikba mindaddig vándorolni, míg ollyanra nem talál, hol az ő nyelvén adatnak elő a tanulmányok.« »Ha pedig az előadási nyelv, mint mások óhajtják, a városok lakosai által határoztatnék meg, az imént érintett és azokhoz hasonló bajok bekövetkezésén kívül azon balfogás is követtetnék el, hogy az ország lakosainak sokkal nagyobb része, t. i. a falukban és kisebb városokban tartozkodó, ezen fontos ügy eldöntésében a legkisebb tekintetbe sem vétetnék.« Némellyek ugy vélik az elágazó kívánságokat kielégíthetni, ha ugyan azon tanulmány egy tanodában kétféle nyelven adattatnék elő. Ezen terv minden rossz tervek között a legrosszabbik; mert a) az egy helyen létező és egymásközt érintkezésben álló ifjúság két felekezetre osztatnék és az eddig észre sem vett nemzetiségi ellenszenvben naponta gyakoroltatnék, b) IIa egy tanár volna mind a két nyelven előadandó, az mindegyik felekezet tanítására csak felényi időt fordíthatna, mint különben, és mégis szerfölött terheltetnék, mivel magát két nyelvben gyakorolni, és kézi könyveit vagy tanulmányi iratait két nyelvben szerkeszteni vo-lna köteles; ha pedig külön tanárok külön nyelven, de ugyan azon tanodában, ugyan azon tanulmányt adandnák elő, ennek következéseit előszámlálni alolirt fölöslegesnek tartja, s elegendőnek véli egyenesen mindenkinek józan belátására hivatkozni.« »Alolirt véleménye tehát az előadási nyelvre nézve oda járul, hogy ha a Gleichberechtigung czimü elv, miről kételkedni nem lehet, a fölizgatott nemzetiségek lecscndesitésére és kibékítésére állíttatott föl, annak következtében az országban divatozó nyelveken adassanak elő a tudományok, de minden nyelven külön városban. Az pedig, hogy melly városban mellv nyelv legyen az előadási,