Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

10 Jedlik »15—11« helyett »15—21« számokkal jelölte meg a tanárnak a nevét. »15—18-nek«, azaz Petzelt-nek megbuktatására valóban történtek lépések, amikor a Ludovika szervezése miatt az egyetemtől távol volt. (I. rész. 66. és 69. old.) És Petzelt a gyakorlati mértan tanára volt, Petzvalt pedig 1848. ápr. 4-én nevezték ki magántanítónak ugyanabból a tárgyból. Petzval a hadi tanfolyamon a mechanikát tanította, Jedlik tárgyát, és így valóban jelét adta annak, hogy- Jedlik-et, azaz »9—10-et sem bánta volna« kimozdítani. »Az ifjaknak 13—12-ot ajánlotta«, azaz Nékám-ot, Nékám Sándort, a mennyiségtan későbbi tanárát, de az ifjúságnak Gelenczey kellett, az iparegyleti tanár. Amit a »15—21« mondott a németnyelvű előadásról, azt a császári kormány bizonyára örömest jutalmazta 1851-ben rendes tanári állással. Ügy látszik tehát, hogy Petzval Ottó nem maradt meg a bölcs mérséklet határán, amikor rendes tanári állásra törekedett; de el kell ismerni, hogy mint rendes tanár ismét lelkes ügyvivője lett a magyar egyetemnek. Az a barátság, amely Jedlik és Petzval Ottó között a negyvenes évek elején kezdett kialakulni, lassan-lassan egyszerű kartársi viszonnyá hidegült. Az osztrák uralom kezdetén tehát óvatosnak, diplomatának kellett lennie a magyarságért aggódó Jedliknek azokon az üléseken, amelyeken Degen vezényelte a hangot Petzvallal karöltve. Sérelmek, orvoslások. Az a rendőrieskedő szellem, amely szigorú ellenőrzés alá akart hajtani mindent, az egyetemet sem kímélte. Geringer 1850. febr. 2-án azzal a javaslattal fordult az egyetemi tanácshoz, hogy célszerű volna az egyetemet Pestről Budára helyezni, mert Pest, »mint nagyon különböző politikai elemeket magában rejtő város«, tudományos székhelyül kevésbbé alkalmas Budánál, ahol ritkább az ifjúságot csábító alkalom, és ahol »sikeresebb lehetősége van meg az ifjúság fölötti felügyeletnek«. Geringer felszólította a tanárokat, fejtsék ki nézetüket, hogy az áthelyezést az egyetem szempontjából kívánatosnak tartják-e, vagy károsnak. Jedlik febr. 15-én keltezte ellenvéleményét, melynek fogalmazványa megmaradt hagyatékában: »Alolirt. .. csak azon okokat sorolja elő, mellyek az egyetem czélját és alapértékének (— vagyonának —) silány állapotát szem előtt tartván a tervezett általhelvezést nem javasolják.« Az egyetemnek nagyon megcsökkent alapjait túlságosan igénybe venné a költözködés. Fokozná a kiadásokat a budai épületeknek tatarozása, és az a körülmény is, hogy az épületek hegyen fekszenek. Ha a könyvtár is Budára kerülne, akkor a pesti közönség már kevésbbé művelhetné magát, ha pedig Pesten maradna, akkor az egyetem nem használhatná kellőképen, viszont a költségei továbbra is az egyetemet terhelnék. Az egyetemi szertárak, »kórodák« is többé-kevésbbé el volnának zárva a pesti közönség elől. Az ifjúság zöme »pesti polgárok gyermeke«; ezeknek az átjárással sok idejük menne veszendőbe, a hídvám fölös kiadást okozna; egészségük is kockára volna téve zord időben a