Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

148 formán, mint főtisztelendő Ur regulatora vizzel, csak hogy magnes kelett Hartmann regulatoránál egyenesen a felbontott gázoknak kell a széncsucsokat emelni. Sajnáltam hogy ezt előbb nem tudtam meg s hogy nem láthattam a készületet... Feszülten várom főtisztelendő Ur tudositását.« A levélből következik, hogy Jedlik a maga eredeti elgondolása szerint hidrosztatikus alapon fogott hozzá elektromágneses szabályozású regulátornak a megszerkesztéséhez. Csapó »Jedlik regula toráról« ír, ennek megtervezésében tehát aligha volt része. Lacassagne és Thiers regulá^orát Csapó még nem ismerhette, mert a feltalálók még csak 1856 folyamán mutatták be Párizsban. Jedlik egy a Hartmann-féléhez lényegesen hasonló regulátort ezzel a címmel rajzolt le egy papírlapra: »Francia által talált Regulator az Illustrierte Zeitungban Május 1-sőjén 1860.« Ezen a regulátoron a felső szén rögzített, az alsót higanyon úszó dugattyú tartja. A higanyt egy közlekedő csőnek egyik ágából a másik ágban úszó dugattyú alá egy vízbontó készülékben fejlesztett durranógáznak a nyomása hajtja át. A vízbontóhoz tartozó segédtelepet egy az ívlámpa áramkörébe iktatott elektromágnes akkor kapcsolja be, amikor az ív már túlságosan hosszú. Jedlik regulátora lényegesen más, mint ez a gáznyomásos szabályozó. Csapó 1855. dec. 21-i levelében még mindig várton-várja a "tudósítást Jedlik regulátorának haladásáról. 1856. jan. 3-án külö nős örömét fejezte ki Jedlik »jó reményű munkálatai« felett: »egy jó regulatorra veendő privilégium felérne a battériákra rendelt privilégiummal. Talán Lo-Prestivel is lehetne értekezni, miként küldhetné ő ide a regulatort, hogy ez a vámhivatalt kikerülje. Mert a vámhivatalnál több hetekig vissza tartanák és arra privilégiumot nem vehetnénk többé.« — Jan. 17-én arra gondolt, hogy a regulátor! Jedlik tervei szerint inkább Párizsban készíttetné el: »Ha főtiszt. Urnák a regulator sikerül, legyen szíves azt mielőbb velem rajzban közölni. Majd ovatosan tudakolva talán itten hamar öszvei gazitathatom, ha részletekben csináltatom is.« Előzetes kísérletezések alapján Jedlik 1855. dec. 12-én vetette papírra elektromágnessel szabályzóit hidrosztatikus regulátorának a tervrajzát. (\ II. tábla, 2. ábra.) A regulátor testét két hengeres tartály alkotja, egy felső és egy" alsó. Mindegy iket könnyen járó dugattyú zárja. A felső henger aljából oldalcső vezet az alsó henger dugattyúja alá. Ezt a vezetékcsövet tányéralakú szelep zárja, a szelep rúdját pedig csigán átvetett zsinór köti össze egy kétkarú »mérlegnek« — ahogy Jedlik nevezi — egyik karjával. Ugyanerre a karra egy megfelelő súly is van akasztva, míg a másik karról hengeres vasmag lóg le egy dróttekercsnek az üregébe. A kellő erősségű áramtól átjárt tekercs akkora erővel húzza magába a vasmagot, hogy éppen kiegyensúlyozza az ellensúlyt; de amint az áram gyengül, az ellensúly megbillentve a mérleget meghúzza a zsinórt, és felemeli a tányérszelepet. Ekkor a felső tartályból a felső dugattyú alól víz vagy olaj ömlik az alsó tartályba az alsó dugattyú alá, a felső dugattyú tehát kissé lesüllyed, az alsó pedig emelkedik.