Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

149 A VII. tábla 2. ábrája Jedliknek eredeti rajza után készült ugyan, de a széntartókat illetően eltér a legelső tervezettől. Ezen a terven mindegyik dugattyú egy-egy fogasrúddal egy-egy fogaskereket forgat. A fogaskerekek tengelyére küllőszerüen hat-hat egyenlő h< sszú és egy enlő vastag szénpálea van felerősítve. A fogaskerekek ellenkezően forognak. Először a két felső, egymás felé hajló szénpálea között gyullad ki a Volta-ív. Amint ez hosszabbodik, a »mérleget« megbillenti az ellensúly, a szelep megnyílik, a felső dugattyú kissé süllyed, az alsó emelkedik, a fogasrudak pedig a kerekeket kissé elforgatva közelebb hozzák egy máshoz a két izzó szénesúesot. Most már a megerősödött elektromágnes visszabillenti a Ii lieget, a szelep pedig a saját súlyár ól fcgva és a lezuhanó folyadék hatása alatt ismét lezárja a csővezetéket. Ez a játék mindaddig tart, míg a két izzó szénpálca egy egyenesbe nem jut; ekkor viszont az utánuk következő pár között gyullad ki a Volta-ív. A széncsillagokat visszafelé forgatni, vagyis a szeneket kissé széthúzni ez a regulátor nem tudja. Erre a célra szívókútszerű szerkezel szolgál; a »kút« szelepes dugattyúját kézzel mozgatva az alsó dugattyú alól lehet a felső dugattyú alá folyadékot szivattyúzni, vagyis a felsőt emelni és az alsót süllyeszteni. így kell a szénküllőket első érintkezésük után szétválasztani, hogy a Volta-ív felragyoghasson. Jedlik »a csillagalakulag összeállított szenekkel« felszerelt regulatortól azt remélte, hogy hosszú ideig világít minden beavatkozás nélkül. Azonban semmi adat sem mutat arra, hogy ezt a legelső tervét meg is valósította volna. A széncsillagok még jó technikai kivitel mellett is csak nyugtalan fénnyel világítottak volna; széncsillagok helyett alkalmazott két szénkorong egyenletesebb és egy helyben maradó fényívet adott volna. Óraművel hajtott szénkorongok világítottak a londoni W right Tamásnak 1845-oen szerkesztett ív lámpájában, amelyet Le Molt 184í)-ben úgy módosított, hogy a lámpa egyfolytában 24 óra hosszatt világíthatott. A hidrosztatikus széncsillag-regulátorban a két hengeres tartály lépcsőzetesen helyezkedik el; a »lépcsőzet« alatt jut hely az elektromágneses mérleg számára. Egy második tervrajzon, amely nincsen pontosan keltezve, és amelynek mása a VII. táblán látható 2. ábra. a két tartály egymás alatt áll, az elektromágneses szabályzó szerkezet pedig a felső és alsó tartály között foglal helyet, valószínűen azért, hogy a nyomáskülönbség nagvobb legyen. Ebben a második regulátorban a mérleg ugyancsak tányérszeleppel juttat a felső dugattyú alól az alsó dugattyú alá vizet vagy olajat. Viszont a széncsúcsokat széthúzni ennél a rcgulátornál is csak úgy lehet, hogy a szelepes dugatty út, azaz szívó kutat kézzel mozgatv a az alsó dugattyú alól szivattyúzunk folyadékot a felső dugattyú alá. Ezen a második hidrosztatikus regulátoron a szenek függőleges állásúak. A felső szén tartója a felső dugattyú szélére van erősítve. Az alsó szén gyerty a szerűen van az alsó dugattyú rúdjára szerelve ez a rúd pedig átmegy a felső tartályon és dugattyún. Ennek megfelelően a felső dugattyú nem tömör henger, hanem gyűrű, amelynek üregénél, lyukjánál csak valamivel kisebb át-