Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

149 A VII. tábla 2. ábrája Jedliknek eredeti rajza után készült ugyan, de a széntartókat illetően eltér a legelső tervezettől. Ezen a terven mindegyik dugattyú egy-egy fogasrúddal egy-egy fogaskere­ket forgat. A fogaskerekek tengelyére küllőszerüen hat-hat egyenlő h< sszú és egy enlő vastag szénpálea van felerősítve. A fogaskerekek ellenkezően forognak. Először a két felső, egymás felé hajló szén­pálea között gyullad ki a Volta-ív. Amint ez hosszabbodik, a »mér­leget« megbillenti az ellensúly, a szelep megnyílik, a felső du­gattyú kissé süllyed, az alsó emelkedik, a fogasrudak pedig a kere­keket kissé elforgatva közelebb hozzák egy máshoz a két izzó szén­esúesot. Most már a megerősödött elektromágnes visszabillenti a Ii lieget, a szelep pedig a saját súlyár ól fcgva és a lezuhanó folya­dék hatása alatt ismét lezárja a csővezetéket. Ez a játék mindaddig tart, míg a két izzó szénpálca egy egyenesbe nem jut; ekkor vi­szont az utánuk következő pár között gyullad ki a Volta-ív. A széncsillagokat visszafelé forgatni, vagyis a szeneket kissé széthúzni ez a regulátor nem tudja. Erre a célra szívókútszerű szer­kezel szolgál; a »kút« szelepes dugattyúját kézzel mozgatva az alsó dugattyú alól lehet a felső dugattyú alá folyadékot szivattyúzni, vagyis a felsőt emelni és az alsót süllyeszteni. így kell a szénküllő­ket első érintkezésük után szétválasztani, hogy a Volta-ív felragyog­hasson. Jedlik »a csillagalakulag összeállított szenekkel« felszerelt re­gulatortól azt remélte, hogy hosszú ideig világít minden beavatko­zás nélkül. Azonban semmi adat sem mutat arra, hogy ezt a leg­első tervét meg is valósította volna. A széncsillagok még jó tech­nikai kivitel mellett is csak nyugtalan fénnyel világítottak volna; széncsillagok helyett alkalmazott két szénkorong egyenletesebb és egy helyben maradó fényívet adott volna. Óraművel hajtott szén­korongok világítottak a londoni W right Tamásnak 1845-oen szer­kesztett ív lámpájában, amelyet Le Molt 184í)-ben úgy módosított, hogy a lámpa egyfolytában 24 óra hosszatt világíthatott. A hidrosztatikus széncsillag-regulátorban a két hengeres tar­tály lépcsőzetesen helyezkedik el; a »lépcsőzet« alatt jut hely az elektromágneses mérleg számára. Egy második tervrajzon, amely nincsen pontosan keltezve, és amelynek mása a VII. táblán látható 2. ábra. a két tartály egymás alatt áll, az elektromágneses szabályzó szerkezet pedig a felső és alsó tartály között foglal helyet, való­színűen azért, hogy a nyomáskülönbség nagvobb legyen. Ebben a második regulátorban a mérleg ugyancsak tányérszeleppel juttat a felső dugattyú alól az alsó dugattyú alá vizet vagy olajat. Viszont a széncsúcsokat széthúzni ennél a rcgulátornál is csak úgy lehet, hogy a szelepes dugatty út, azaz szívó kutat kézzel mozgatv a az alsó dugattyú alól szivattyúzunk folyadékot a felső dugattyú alá. Ezen a második hidrosztatikus regulátoron a szenek függőle­ges állásúak. A felső szén tartója a felső dugattyú szélére van erő­sítve. Az alsó szén gyerty a szerűen van az alsó dugattyú rúdjára szerelve ez a rúd pedig átmegy a felső tartályon és dugattyún. Ennek megfelelően a felső dugattyú nem tömör henger, hanem gyűrű, amelynek üregénél, lyukjánál csak valamivel kisebb át-

Next

/
Oldalképek
Tartalom