Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

138 elem. Nagyon valószínű, hogy a forgó-hengeres gázelem csak egyszerű terv maradt. A forgó-hengeres elem tervét Jedlik 1867. jún. 24-én írta le, leírását Amen-nel fejezte be. Ezzel az ámennel nemcsak a gázelemtervezetek sora záródik le, de nincs másfajta elemtervezet sem, amely későbbi keltezésű volna. A gázelemekre vonatkozó néhány tervezet is mutatja, hogy Jedlik nemcsak felismerte a gázelem működésének belső akadályait, hanem ezeknek az akadályoknak megszűntetéséről is tudott gondoskodni. Galvánelemet, melynek korongalakú réz- vagy szénelektródja forog, hogy forgása közben a levegővel érintkezve folytonosan újabb depolárizáló oxigénadagot szállítson magával a folyadékba, Maistre szerkesztett 1864-ben, (illetőleg előtte 1859-ben Erkmann,) és a »Les Mondes« 4. kötetében ismertette. (L. Hauck i. m. 74. old.) Maistre eleme nem volt gázelem, a szerkezeti megoldás tehát különösebb nehézséget nem jelentett; Erkmann eleme is csak galvánelem volt. Jedlik forgó-korongos gázelemekből álló telepének a tervét 1860. júl. 22-én rajzolta le; forgó-korongos galván-elemnek a tervét pedig már egy 1856. júl. 8-i keltezésű íven foglalta írásba: Î.) Csináltassék egy szén zink elem, mellyben a szén korong alakú, és működés alatt lassú forgásban tartatik; az alakja a következendő«: Jedlik itt egy lapos elemüveget rajzolt le, a szénkorong tengelye az edény párkányára támaszkodik, a korong fele levegővel érintkezik, fele a folyadékba merül. Ez a leírás az 1856-os bécsi vándorgyűlésen bemutatott »forgonyok« tervrajzai közé ékelődik, és így keltezéséhez semmi kétség sem férhet. A forgó-elektródos galvánelem tehát szintén Jedlik eredeti alkotása, melyet kétségtelenül megillet az elsőbbség. Hővillamos láncok. A »Status Musei Physiei in Collegio Jaurinensi Ord. S. Benedicti Anno 1831«, azaz a Sz. Benedek-rendi győri kollégium fizikai szertárának állománya e. leltár, melyet Jedlik állított össze Győrből való távozásának évében, 1829-ben szerzett hőelemeket és hőláncot sorol fel. Az egyszerű hőelemek antimonból és bizmutból, rézből és cinkből, rézből és bizmutból, rézből és antimonból készültek, a hőlánc hat pár vas- és rézszalagból; beszerzési áruk 23 frt. Seebeek 1821-ben fedezte fel, hogy összeforrasztott bizmut és antimon a forrasztási hely melegítésekor elektromos áramot ad; felfedezését 1823-ban ismertette a Gilbert Annalen 73. kötetében. Jedlik tehát, aki mint kezdő fizikus tanár 1825-ben került a győri bencés líceumhoz, az akkori viszonyokhoz képest elég gyorsan szerzett tudomást az új jelenségről. Kísérleteinek 1829-ben leírt sorozatában (»Ordo Experimentorum...«) a 281. tételbe mint előadási anyagot fel is vette a Seebeck-féle és más fémekből összeállított hőelemeket; előadásaiban részletesen szokta tárgyalni az 1834-ben felfedezett Peltier-féle hőelektromos jelenséget, sikerrel alkalmazta