Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

137 tonosan a lehető legjobb erélyességben tarthatása végett annyi különálló üteg szükséges, a mennyiszer hosszabb a polarizálási idő a működési időnél. A felvett esetre tehát 4 üteg volna szükséges, melyek egymás után a következő szerkezetű henger által hozatnak működésbe...« 1 / a henger négysoros paehytrop. Két szélső rézkorongja négy elszigetelt részből áll; a szigetelő szakaszok a henger tengelyével nem párhuzamosak, hogy az áramvezető kefe a szigetelő szakaszon való átvonulás idején egyszerre két lemezt érinthessen, vagyis mielőtt az 1. üteg működése beállittatnék, a II. üteg működése már megkezdődjék«. Az egyszerű paehytrop egyébként csak egyegy telepet kapcsol a külső körhöz, míg az egyik telep működik, a másik háromban végbemegy a depolárizáció. »Üveg hengerbe helyezendő a gáz elem!« így kezdi Jedlik második forgó-elemének a leírását. Az előbb ismertetett ólomrácsos szénelemekből több telepre való aligha készült el, két-három szénpárral azonban mégis végezhetett kísérletet, és ez a kísérlet győzhette meg arról, amit egyébként előre is látott, hogy a depolárizáció sok időt von cl. Ennek siettetését remélte a forgó elemben. \z elemüveg vízszintes-helyzetű feneketlen henger, amelyre gyantás viasszal ólomkorongok vannak zárólapok gyanánt ragasztva. Mindegyik lapból tengelyszerűen egy ólomcső áll ki; az egész henger ezen két cső körül forgatható, ezen a két csövön lehet a gázakat is bevezetni, illetőleg az elektromosságot kivezetni. Az egyik ólomlap az üveghengerrel koncentrikus szénhengert tart; ez a szénhenger ólompálcikákkal összefoglalt nyolc hosszúkás szénlemezből áll; köröskörül kívül-belül Sehönbein-papír burkolja, de annyira tágasan, hogy elegendő gáz és víz férhessen a burokba. A viz bevezetésére az ólomlapon még egy nyílás van közel az ólomcsőhöz; ha a papírburok üregét már félig megtöltötte a víz, ezt a nyílást el kell zárni. — A másik ólomlap két koncentrikus ólomhengert tart, egyik henger könnyedén belefér az előbbi papírburok öblébe, a másik meg átfogja a szénhenger papírburkát; az ólomhengerek terébe a tartó lap csövén lehet a gázt beengedni, a vizet pedig a lapnak egy másik, elzárható nyílásán át. Az üveghenger forgása közben mind a szénhengernek, mind a két ólomhengernek egyik fele víz alatt van, másik fele pedig hidrogénnel illetőleg oxigénnel érintkezik; a vízbe folytonosan gázban gazdag részek kerülnek, a depolarizáció gyorsan mehet végbe, és mivel a depolárizáló gázuktól megfosztott részek a gáztérbe kijutva újabb depolárizáló gázadagot vesznek fel, a depolárizáció gyors üteme állandósul is. A forgó-hengeres gázelem tehát erőteljes és állandó áramot adhat, ha a gáz pótlása biztosítva van. Hogy Jedlik miért választotta a hengerulakot, arról semmi feljegyzés sincsen. A hengerelektródos elem elkészítése aránytalanul nehezebb, mint az első forgó-korongelektródos elemé; a Forgó-korongos elemeket ezen kívül egységes telepbe is könnyebb összeállítani, mint a forgó-hengereseket, forgatásuk is kisebb erővel történhetik, mert csak a korongok forognak, míg a forgó-hengeres összeállításban az egész