Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936
127 a feszültségét fokozott mértékben adják vissza. Erre a feszültségfokozásra Kétféle módszer volt alkalmas; az egyik Poggendoríftól való, a másik Thomsentől. Poggendorf szétbontható cellasort használt: a cellákat párhuzamos kapcsolásban polárizálta néhány Bunsen-elemmel, azután sorbakötve zárta a külső vezetéken át; ezt az átkapcsolást az ú. n. Wippe, billegő segítségével végezte megfelelő gyors ütemben. Thomsen cellasora nem volt szétbontható; hosszú vályuszerű edényt osztott fel cellákra jól záró platinalemezekkel, egy-egy lemez tehát az egyik cellának anódja, a másiknak katódja volt. Thomsen először celláról cellára jól megpolározta a lemezeket, és csak ezután kötötte a külső vezetékhez, de a töltő telep sarkait ezen áramszolgáltatás alatt is folyton végigvezette celláról-cellára, hogy polárizált állapotukat megtarthassák. Thomsen módszeréről Jedlik »Yálmányozás avagy polarizálás< c. jegyzetében a következőket írta 1865-ben: »Ez tökélyetesen hasonlít a... delejezési módhoz, mely által egy kis delej segítségével magánál sokkal nagy obb aczél rudat jól megdelejezhetni. Thomsen válmányozási módjában is elemek hosszú sora (Thomsen szerint platinlemezekből, szerintem szénlemezekből) egy Grove vagy Bunsen elem által élénk működésbe hozható, és működése bizonyos feszültségi fokon fentartható. Erre megkívántatik a), hogy a válmányozó elem folyama a válmányozandó telep egyes elemein egymásután mindaddig vezettessék, mig annak egyik lemezéből a köneny fejlődés megkezdődjék; e végett a válmányozó elemnek lehetőleg jó állapotban kell lenni... b.) Azon idő, mig a megválmányozott elem ismét megválmányoztatik, lehetőleg rövid legyen, 3—4 mpercz; ha tehát a telep igen sok elemből állana, azoknak megválmányozására szakaszonkint több elemet lehet alkalmazni. — c.) \ válmányozó elem folyamának a telep folyamának irányával ellenkező irányban kell átvezettetni a telep egyes elemein, és pedig minél kisebb veszteséggel, mi csak azon esetben éretik el nagyobb mértékben, ha a telep sok elemből áll. Mert különben a válmá* nyozó elem folyamának jelentékeny része nem az egyes elemen, hanem az egész telep folyamával egyesülve az egész telep hosszán fog átmenni; ezen folyam ugyan a telep folyamának közvetlenül nem árt, mert azt erősiti, de annyiban mégis veszteségnek tekinthető, a mennyiben a telep folyamát jobban fogná erősítni, ha annak csak egyes elemein ment volna keresztül.... Villanyvilágításra nagy obb felületű szénlemezek lennének alkalmazandók.« Jedlik tehát nem tart ja helyesnek, hogy a polárizáló elem közvetve a fogyasztó körbe is szolgáltat áramot, mert e miatt esetleg nem tudja eléggé polározni az egyes cellákat. Nem tartja kedvezőknek a feszültségi viszonyokat sem; nézetét »Vélemény a Thomsenféle válmányos villamtelepről« c. jegyzetében fejtette ki 1867 májusában : »Ezen telepben legnehezebbnek látszik a működésbe hozatala előtt mindegyik platinlemeznek egyik oldalát élennyel, másikát könennyel oly fokban megválmányozni. a minőre képes. Mert 1-ször az alatt mig egyenkint egész az utolsóig megválmányoztatnak, az előbbiek válmányosságukból jelentékeny mennyiséget veszítenek. —