Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

ya nem tüntetett kénsavtartályból is felnyomja a kénsavat a nyitott üvegedényekbe. Természetesen mindegyik tartály esővezetékének külön csapja is volt, hogy a légsűrítő vagy csak salétromsavat vagy csak kénsayat nyomhasson az elemekbe. A kénlábla másik végénél volt elhelyezve a sav leeresztéséhez szolgáló W o Woulf-féle palack. Egyik dugóján keresztül az elhasz­nálódott savat lehetett a cellákból a nyitott L csapon és az Ü ürítő vezetéken át beléje folyatni; ugyanekkor természetesen meg kedett n^itani a G., csapot is, hogy a palackból kiszoruló levegő a másik dugón és a gőzvezető csövön át utat találhasson a cellákba. Áramszolgáltatás idején a fejlődő savgőzök az első Woulf­palackon és az 1 csövön át a szabadba vagy egy gazométerbe jut­hattak, hogyha a G x csap nyitva állott. Ha pedig az volt a kívána­tos, hogy a gőzök levegővel keveredve a cellákban megújítsák a savat, akkor a G, és Go csapot elzárva F csapon és a G gőzvezetőn keresztül meghatározott menny iségü levegőt kellett a cellákba fúj­tatni. Az a gőz- és levegőkeverék, amit a cellák sava nem tudott elnyelni, a 1 esövezeten keresztül a savtartályba tódult, maradéka pedig a nyitott B csapon át az első \\ oulf-palackba, az utolsó fö­lösleg végül a gazométerbe, vagy a szabadba. Ilyenkor üzem köz­ben a W 1 palack nem új salétromsavat tartalmazott, hanem vizet, vagy kénsavat, vagy egyéb a gőzök elnyeletésére és hasznosítására alkalmas anyagot. A levegőt a cellákba Arehimédesz-féle vízemelő csavarhoz hasonló gépezet nyomta, melyet a dinamógép hajtott; minderre még visszatérünk. »A szilárd alkotású telepnél tapasztalt tünemények jegyzete« szerint »Augusztus 24-dikén 1860-ban elkészülvén a telep 4 szén­horgany elemmel«, az első próbát is kiállotta szept. 6-án és 7-én. A tapasztalatok alapján .Jedlik a telepet több tekintetben csino­sabbá és kényelmesebbé alakította át, úgy hogy végső alakját csak 1862. dec. 1-én érte el. A súlyos kéntáblát vasrudakkal merevítette és fekete politúros fakerctbe foglaltatta Vandrák asztalossal, aki 14 p. frt-tal »méreg drágán fizettette meg« munkáját. A kénlapot nég\ vasoszlop tartotta, amelyek át meg át voltak furkálva célszerű összeköttetés és vezetékelhelyezés végett; a vasmunkát Muszil la-, katos, a vasöntést Schlick öntödéje végezte. — A négy drb 1 cm falvastagságú cinkhengert egy faráma tartotta, a rámát »egy fogas­kerekekkel ellátott kerékmü segítségével fel lehetett húzni és vele a cinkhengereket a kénsavból kiemelni, hogy a kénsavat ne kell­jen az üzem befejeztével leereszteni, majd ismét felnyomatni. A rá­mára pachytropnak nevezett átkapcsoló szerkezet volt rászerelve a nég\ elemnek •• háromféle összeköttetésére«: valószínűen négyet sorba, kettőt-kettőt sorba és a két sort párhuzamosan, végül négyet párhuzamosan. Megmaradt a két nagy üvegtartály a kéntábla alatt, megmaradt a két nagy \\ oulf-palaek is, de »a kijövő gázak fel­fogására két kisebb \\ oulf-palack« csatlakozott a gőzvezeték­hez. A kénlapba ágyazott agyagcsapok száma is megmaradt hétnek. Változott a szénelektród alakja. Egyrészt azért, hogy a hen­geres cink és a szénlemez között a távolságot a vezetőképesség nö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom