Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

28 részleteit. A nagy, kb. 25 kg-os, 5 lemezes acél-mágnespatkó sarkai előtt forgó tekercspárt az addigi típusokon másik tekercspárral kellett kicserélni aszerint, amint nagyobb feszültséget vagy nagyobb áramerősséget kívántak. Hogy az előadások idejét fölöslegesen ne rövidítse, Jedlik a vékony, illetőleg vastagdrótú tekercspárt közös tengelyre szereli: Eklinghez intézett és rajzokkal magyarázott levelének tanúsága szerint a kétféle drótot egyazon orsóra csévélteti, belül a vastag, kívül a vékony drótot, az így készített két orsót pedig egyetlen lágyvaspatkónak a száraira szerelteti. Ekling eredetileg négy tekercset akart két, egymásra merőlegesen álló vaspatkónak a szárain elhelyezni, és felváltva vagy az egyik vagy a másik tekercspárt bekapcsolni, de Jedlik felvilágosította, hogy a kikapcsolt tekercsek vasmagja elvonja az erővonalak egy részét és így csökkenti az indukciót. Ezzel a szerkezeti részlettel lépett Jedlik arra a hosszú felderítő-útra, amely több áramfejlesztő gépen át végre elvezette a dinamógéphez. (Indukciós gépeivel a második rész foglalkozik.) Ekling az öt gépet 1840 elején szállította Pozsonyba; itt állította ki a nyugtát, mégpedig febr. 15-én az 1340 p. frt-ról, amit Jedliktől vett fel. Az egyik gép Pozsonyban maradt; a másikat az ú. n. konyhakocsi szállította a pozsonyi bencés székházból Győrbe az akadémiára, amelynek 1832-től 50-ig a bencés dr. Orsonics Iván volt a fizikus tanára. A többi hármat gőzhajó vitte Pestre; innét kapta meg a magáét a kassai és a nagyváradi akadémia még 1840 tavaszán. Jedlik érdeme, hogy magyar földre átültette a mágneselektromos gépet, de nem mint egyszerű másolatot. Öt kultúrcentrumban ismerhette meg a magyar ifjúság a jövő elektrotechnikájának ezt a csíráját. fel-