Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935
105 közzé tétetett Farkas Gergely egri főgimnáziumi tanár által a Tanodai Lapok-ba 1857. negyedik szám alatt.« Jedlik már az 1845-ös pécsi vándorgyűlésen előadott értekezésében említi, hogy a vonalozást nyomással át lehet vinni finomabb fekete pecsétviaszra, amiáltal ez is színeződik; ez az eljárás azonban régebbi keletű. Hogy a Pantoesek-féle módot valóban alkalmazta-e, arról nincs feljegyzés; több adatból az következik, hogy Pantoesekkel ismeretségben állott. Arannyal, ezüsttel bevont, vagy »Döbereincr módjára beplatinirozott« üvegeken kívül »gyertyafüst által megfeketített üveg is használható«, mondja az egyik jegyzetlap. »Megfeketítése ekép történik: Az üveg vékonyan behuzatik terpentinnel, azután a gyertya lángjára tartatik, reá ügyelvén, miszerint egyenlően feketíttesték vagv barníttassék meg. Ezután megfordítván az üv eg mindaddig melegíttessék, míg csak a terpentin füstölögni nem kezd, e móddal bizonyos fokig megszáríttatik. Ezen fekete bevonatnak, hogy a vonalok jól kiessenek, fényesnek kell lenni. A megvonalozott üveg egy másik üveggel terpentin által összeragasztatik.« Jedlik erőteljes vonalozásra törekedett; de mivel simaszélü, erőteljes vonalakat nagyfelületű üvegre a gyémánt nehezen húz meg teljes egyformaságban és szabályosságban, azért annak a módját kereste, hogyan lehetne a rácsot fluorsavval ráétetni az üvegre. 1848 előtt még desztillált viasszal vonta be az üveget, melyet lámpa fölött melegített; a réteget még szappannak borszeszes oldatával is bevonta, hogy a vonalozás sima legyen. "Zsíros szappannak oldata egv magában is jó színképhez vezetett, de csak nagy ritkán. Próbálkozott guttaperchának éteroldatával is; jól megbírta ugyan a sűrű és sima vonalozást, de nem adott olyan élénk színképet, mint a viaszréteg. » Observa tiones circa obductionem vitri ad lucis inflevionem ope erosionis lineis providendi«, vagyis a fényelhajláshoz kimaratással kapcsolatban megvonalozandó üveg bevonására tett észrevételei. c. latin füzetkében azt írja, hogy »az üveget olyan anyaggal kell bevonni, amelv a) nemcsak a víznek, hanem a kénsavas fluorsavnak is ellenáll, h) a víztől és a savtól meg nem nedvesedik, <-y az üveghez annyira tapad, hogy arról egykönnven le ne rághassa a fluorsavoldat, d) A bevonat anyaga valamilyen folyadékban, borszi szben vagy éterben oldódjék, hogy oldatát lehessen az üvegre önteni vagy az üveget az oldatba mártani, c) Megszáradása után ez az oldat annyira egyenletes és átlátszó réteget alkosson, amenynyire csak lehetséges, f) A bevonat legyen kellőképen kemény és SZÍVÓS, hogy az osztógép kése benne tisztaszélű vonalakat vághasson, de viszont legyen annyira puha is, hogv a metsző kés alatt ki ne töredezzék, g) Legyen ineg az a tulajdonsága is, hogy a kés élével megvonalozott mező a bevonattól teljesen és tisztán elkülönüljön, mert egyébként nem lehet a vonalakat egyenletesen kimaratni. A késhez sem szabad tapadnia a kitúrt anyagnak <. A folysav a legtöbb fémet megtámadja; emiatt keresett Jedlik az ezüstbevonat helyett más anyagot. A folvsavat kénsavval hígította, mert a hirtelen kimaratás főként a sűrű vonalozást rontja.