Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

36 1934-ben 169 villamos mozdony és 8 motoros kocsi teljesített szolgálatot. A 14 különböző tipusú gépnek (két áramátalakítós gépet leszámítva) szüksége van transzformátorra, hogy a motorok alacsonyabb feszültséget kaphassanak. A transzformátor tehertöbbletet jelent ugyan, de mivel a szekundér tekercselés 10 — 15 helyen van „elektromosan megcsapolva", a mozdonyok elég sok gazdaságos sebességi fokkal járhatnak. Az egyfázisú motorok a Thomson- illetőleg Déri-féle repulziós motornak a leszármazottjai, vagy némiképen hasonló, drága és eléggé kényes kommutátoros motorok; a mai fejlett technikával gyártott kommutátorok azonban már annyira jók, hogy alapos javítás nélkül 3—400.000 km-es utat is megbírnak. Az egyfázisú gépek önműködően fékezni nem tudnak ; az energiavisszatérítéses fékezés csak bonyolult berendezéssel volna lehetséges, emiatt a legtöbb mozdony nem is tud gazdaságosan fékezni. A mozdonyok hatásfokát a kétszeres energia-átalakítás (a transzformátorban és a motorban) nagyon csökkenti; átlagos hatásfokuk 80%, míg a Ganz-gyártól a Páris— Orleáns vasútnak szállított egyenáramú mozdonyé 94%, a „Giovi"-é 92%. Példának álljon itt az osztrák vasutak legújabb, legerősebb gyorsvonati mozdonya, amelyből 5 drb készült 1932-ben, (1670.100 sor.): 10%o-es emelkedésen 750 tonnát 65'6-es sebességgel visz a gép, amelynek teljesítménye egy órán át 3168 LE, állandóan 2840, húzóereje induláskor 20600 kg; teljes súlya 112 t, amiből 46 t a villamos felszerelés. Tengelyeit egyenkint két-két, előtétes mótor hajtja, csatlórúd tehát nincs ; a motorok száma 4X-2. A tonnánkinti lóerőszám 28'3, a lóerő-egységsúly 35'3 kg. — Legnagyobb sebessége 100 km/ó. A Szent-Gotthárd-vonalon néhány év óta szolgál egy mammuttipus: hossza 34 m, súlya 244 t, 16 drb motorja 8500 LE-t fejt ki; legnagyobb sebessége 100 km/ó, de még 27%o-es emelkedésen is tud 750 tonnát 50-es sebességgel vontatni. 1931-ben a világ 25 legnagyobb hálózatának a sztatisztikája a következőképen állott:

1) 600—800 V egyenárammal villamosítva volt 3931 km hosszú („közúti") sínpálya; 1500—3000 V e. á.-mal 6670 km; egyfázisúval 12608 km; háromfázisúval 2259 km. Ugyanebben a sorrendben az évi áramfogyasztás millió kilowattórában: 1245; 984; 1391; 293. Ebből látható, hogy a nagyvasutak között az egyfázisú jobban elterjedt, mint az egyenáramú és a forgóáramú együttvéve ! A magasfeszültségű munkavezeték anyaga kevesebb költségbe kerül ; a magasfeszültség miatt az alállomások egymástól távol állíthatók fel, pl. Augsburg és Stuttgart között 137 km-es szakasz is van; a mozdonyok sok sebességi fokon járathatók. Ezeket az előnyöket nem tudja elnyomni még ma sem az a hátrány, hogy az egyfázisú rendszernek külön távhálózatra és erőművekre van szüksége, mert forgó periodusátalakítókon keresztül a Organ . . . 1933. 24. sz. 463-469. old.