Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

28 Kezdetben sok gondot okozott a háromfázisú munkavezeték. Igaz, hogy megfelelő kapcsolással a harmadik vezetéket pótolják a sínek, de nehéz a két légvezetéket úgy kifeszíteni, hogy pl. a már 50 km-es sebessegnél könnyen fellépő lengések egyik vagy másik vezetéken káros szikrázást ne okozhassanak, a mótor járását ne zavarják, stb. Különösen a sok váltókereszteződés jelentett nehézséget: az egymást keresztező légvezetékeket egymástól szigetelni kell, és így a mozdony épen a legveszedelmesebb helyen kénytelen áram nélkül, a maga lendületével áthaladni, ha egyik áramszedő sem érintkezhetik szigeteletlen vezetékkel. Ez a „holtszakasz" nemcsak a háromfázisú rendszernek a hibája; vannak holtszakaszai a berlini egyenáramú U-vasútnak is, melynek mozdonya egy, a pályától oldalt, a föld felett úgy V2 m-nyire szigetelten elhelyezett harmadik sínről szedi le áramát. A kettős légvezetéknek költségtöbblete megtérül a váltakozóáramnak abból az előnyéből, hogy drága mótordinamók helyett olcsóbb transzformátor-alállomások táplálják a munkavezetéket. Pl. a Valtellina-vonal km-enkint háromszor kevesebbe került, mint a szomszédos Milano—

Porto Ceresioegyenáramú vonal. A thuni vonal áramának periódusszáma 40 H volt. Kandó a periódus kérdésében is helyesen döntött, legalább a villamos vontatást illetően. 40 H mellett egy kétpólusú mótor percenkint 2400-at fordul, tizenkétpólusú 400-at. Az ilyen mótor is 1256 m-p, illetőleg 75'36 km-ó. sebességgel vinné közvetlen meghajtással azt a mozdonyt, melynek kerekei csak 1 m. átmérőjűek; gazdaságosan nem is mehetne kisebb sebességgel, mert a fogaskerékvagy egyéb áttétel energiát fogyaszt. Még nagyobb pólusszám túlságosan növelné a mótor méreteit; kisebb motorátmérő mellett arányosan kicsinyre kell venni a sztátor és a rótor között az ú. n. légrést. Ha kicsiny a légrés, akkor a mozdony rázkódtatása veszélyezteti a motort; viszont ha nagy a légrés, akkor az erős mágneses szóródás miatt a sztátor nagy mágnesező áramot vesz fel, ami erősen rontja a hálózat fázistényezőjét. Villamos vontatáshoz tehát közvetlen táplálás esetén kis periódusszám ajánlatos. Ez a meggondolás vezette Kandót 15 periódusú áramra. 15, illetőleg I6V3 H-es árammal van mai nap a legtöbb vonal villamosítva; természetesen külön áram kell a világítási és ipari célokra. (Ezen a gazdasági nehézségen segített Kandó fázisváltós rendszere.) Periodusátalakítók közbeiktatásával egy és ugyanarról a távvezetékről kaphat áramot a világítási berendezés és a vasút. A legegyszerűbb periódusátalakító egy 50 H-es szinkrón mótor, amely háromszor több pólusú generátort hajt; a generált áram periódusa tehát 50: 3 = 16

2/3; viszont hogyha a generátornak a pólusszáma háromszor nagyobb, akkor pl. a 15 periódust alakítja át 45 H-re. Sőt, ha nem túlságosan nagy energiát kíván a világítási hálózat, transzformátor útján is nyerhető háromfázisú 15 H-ből egyfázisú 45 H. (L. Boleman : Elektrotechnika. 1919.-349. old. „Spinelli transzformátora".)