Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

29 3. Kandó mozdonyainak sikerei a Valtellinán. A veszedelmes 3000 V ellenére sem terhelte Kandó a mozdonyt transzformátorral; ez fölösleges súlyt jelentett volna, akadékot a „hegymászásban". Gondos gyári munkával viszont lehet a gépet annyira szigetelni, hogy sem a mozdonyvezetőt nem érheti veszély, sem üzemzavar nem akadályozza a rendes forgalmat. Kandó mozdonyait jellemzi a tonnánkinti nagy lóerőszám : LE/t. Az első szállítmány állott 10 drb motoros kocsiból és két tehermozdonyból ; az 500 LE-s kocsik 53 t-t nyomtak, (9'4 LE/t) a 450 LE-s mozdonyok 46 t-t, (9 8 LE/t). A thuni 240 LE-s és 32 t-ás motorkocsik ú. n. fajlagos teljesítménye 7-5 LE/t, Kandó kocsijai tehát 25°/o-kal könnyebbek ! (A gépeket az egy lóerőre eső súly alapján is szokás összehasonlítani: Kandó kocsijának „egységsúlya" 106 kg, a thunié 133 kg.) Érdekes fejlődésen mentek át Kandó mozdonyai a sebességszabályozás kérdésében. Az első tehermozdonynak csak egy üzemi sebességfoka volt: 29 km/ó. A menetrend szempontjából valójában nincs is sok fokra szükség, mert a forgóáramú motornak a fordulatszáma a rendes terhelésnek még a kétszeresénél is alig változik néhány százalékkal. Amint ugyanis emelkedés vagy ellenszél lassítja a rotort, a forgómező erővonalai mp-enkint többször metszik a rótor tekercselését, nagyobbodik az indukált áram, ez az áramtöbblet pedig rohamosan növekszik már néhány százalékos csuszamlásnál és hamarosan győzi a terhelés többletét. A személyszállító kocsiknak már két sebességi foka volt: 32 és 64 km/ő. (A thuni kocsié csak 36.) A sebességet csökkenteni úgy is lehetne, hogy a rótortekercselés kivezető gyűrűi közé ellenállást iktatunk, de ez az ellenállás fölöslegesen fogyasztaná az áramot, a sebességi fok nem volna hosszabb időn át gazdaságos üzemi-fok. A Ganz-gyár, illetőleg Kandó két motorral szerelte fel a kocsit. Indításkor csak az egyik mótor kap a munkavezetékről áramot; sztátora egyre gyorsabb fordulatba hozza a rotort (és vele a kerekeket), de mivel a rótor mp-enkint kevesebbet fordul, mint a forgómező, áram is indukálódik benne. Világos, hogy 15 H esetében a nyugvó rotort mp-enkint 30-szor metszik az erővonalak, tehát a benne indukált áram periódusa is 15 H ; de amikor a rótor már fele olyan gyorsan forog, mint a mágnesmező (vagyis csuszamlása 50%-os), akkor már csak 15-ször metszik az erővonalak, az indukált áram periódusa tehát csak 75 H. A rotorban indukált áramot a kollektorból belevezetve a második mótorba, mindkét mótor egyenlő gyorsan, mégpedig fele olyan gyorsan forog, mint amikor mindkettő a hálózatról veszi áramát. Ez az úgynevezett kaszkád- vagy láncolatos kapcsolás; az első mótor a primér, a második a szekundér mótor. A primér rótor tulajdonképen egyúttal szekundér transzformátor-tekercs; csakhogy a légrésben fellépő erővonal-szóródás miatt ez a transzformáció nem annyira gazdaságos, mint a zárt transzformátoré.