Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

25 kapcsolhatók. (Fodor István, az Edison-Társaság európai főnöke sok európai városban rendezte be a villamos világítást 81 után; 88-ban Hopkinson rendszerét alkalmazta Athénben.) A váltakozóáramú rendszerben az izzók egyfázisú, a motorok háromfázisú áramot kívánnak. A szimmetria-viszonyok folytán a háromfázisú áram természete olyan, hogy bármelyik fázis feszültsége ellentétesen ugyanakkora, mint a másik kettőé együttvéve. Ha tehát három egyenlő nagy csoport izzószálainak egyik végét egy-egy fázishoz kapcsoljuk, a szabadon maradt végeket pedig egymással kötjük össze, itt is Hopkinson-féle „nullapont" támad. Egyenlőtlen számú égő, vagyis egyenlőtlen terhelés mellett a „nullaponton" feszültség jelentkezik. A kis energiamaradék már vékony, tehát olcsó „nullavezeteken" is visszajuthat a generátorba, ha ennek három tekercselése „csillagra" van kapcsolva, vagyis a tekercsek „kezdete" egymáshoz és a földelt nullavezetékhez, „vége" pedig a három távvezetékhez kötve. Ilyen 3 —j— 1 szálas távvezetékről kétféle feszültséget kaphat a fogyasztó : fázisfeszültséget az egyik fázisvezeték és a nullavezeték között, továbbá VS = 1'73-szor nagyobbat két-kér fázisvezeték között. Ennek nagy az előnye a motorok indít tásánál : a tekercseket először csillagra kapcsolva, a motort fázisfeszűltséggel indítjuk; ezután egy gyors „átkapcsolóval" a három tekercs mindegyikét két-két fázisvezetékhez kötve, a mótor nagyobb feszültséggel járhat tovább (háromszögkapcsolásban). Ilyen módon külön ellenállás nélkül sem vesz fel a mótor túlságosan erős indítási áramot. Eszerint a háromfázisú távvezeték is tekintélyes rézanyagot tud megtakarítani ; és mivel ebben a rendszerben a feszültség könnyen transzformálható, érthető, hogy a már említett frankfurti nemzetközi energia-bizottság, melynek tagjai között ott találjuk a Ganz-cég képviselőit is, a háromfázisú váltóáramú energiaellátás és távvezeték javára döntött. 1891-ben a frankfurti kiállításra már 20.000 V-os házomfázisú vezeték szállított 184 km-ről, Lauffen vízmüveiből 234 LE s energiát, amelyből a kiállításon 181 LE-t adott le, hatásfoka tehát 77% volt. 1892-ben a frankfurti kongresszuson Zipernowsky Károly már a budapest —bécsi vonal villamosításának akkor még fantasztikusnak látszó tervét mutatta be. 45 m hosszú kocsijait 4 drb 200 LE-s mótor 165 perc alatt röpítette volna végig a 278 km-es pályán, munkavezetékét 10.000 V-os energiával egy, a pálya közepére tervezett erőtelep látta volna el.

1) Tervét (lényegesen más rendszerben) csak 40 év múlva valósíthatta meg szellemi utóda: Kandó Kálmán. Lehet, hogy a rádiótechnika fejlődésével megvalósítható lesz a magasfeszültségű egyenáramú távvezeték; lehet, hogy a váltóáramú hálózat a magasfeszültség kisugárzása miatt („korona képződés") stb. a versenyben alul ') Temészettudományi Közlöny. 1894. 151. old. — Bővebben és képekkel: Wilke, i. m. 345 - 6. old.