Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

24 Mérnöki pályáját a Ganz-gyárban kezdte; mérnöki ihlettségét is innen kaphatta, mert problémái a Ganz-gyáréival közösek: foglalkozott a váltóáramú motorok hatásfokának javításával, az energia-átvitelnek magasfeszültségű transzformátoros megoldásával. (Tesla-transzformátor, „világítás" vezeték nélkül.) A gyártól megválva, Párison, Londonon át Amerikába vette útját; 84-től Edison munkatársa, 86-ban találmányai értékesítésére önálló TeslaTársaságot alapított. A kétfázisú motornál egyenletesebb nyomatékot fejt ki a háromfázisú ; ennek sztátortekercselése fázisonkint szintén egy pár tekercsből áll (kétpólusú mótor), de a tekercsek három, egymással 60°-os szöget alkotó átmérő végein vannak; mótortekercselése szintén háromfázisú. A motorok rotorját ú. n. kalitka-tekercseléssel is gyártják: a vashenger felületének hornyaiba rézpálcákat ágyaznak és a pálcák végeit rézgyűrűvel zárják rövidre. A kalitka-rótor tehát középhelyen áll a Tesla- és a Ferraris-féle rótor között. Addig, ameddig a rótor még áll vagy lassan forog, a forgó mező erővonalai pl. 50 periódusnál mp-kint 100-szor metszik; túlságosan erős áram indukálódik benne. Ennek elkerülése végett a nagyobb motorok tekercselésvégeit a tengelyre szigetelten szerelt áramvezető gyűrűkhöz kapcsolják, a csúszó keféket pedig szabályozható ellenálláson, ú. n. indító-ellenálláson át kötik össze; amikor a rótor már gyorsul, az ellenállást csökkentik, végül rövidre zárják. 5. Az elektromos energiát szállító távvezetékek. 1890-ben a váltakozóáramú rendszer minden részletében már annyira fejlődött, hogy síkra szállhatott az egyenáramúval. Csak a távolba való vezetést kellett még olcsóbbá tenni, nevezetesen megtakarítani a „visszavezetést." Igaz, hogy a telepnek és a fogyasztónak a „földelésével" feleslegessé válik a vezeték második szála ; de a földben kóborgó erős áramok károkat okozhatnak. Hopkinson 1883-ban az egyenáramú energiát két szál helyett három szál dróton vezette a fogyasztókhoz és így sikerült a rézanyagnak csaknem felét megtakarítania! A dinamónak -f- és — sarkáról egy-egy vastag drótot vezetett a fogyasztó körzetbe; a körzet lámpáit két egyenlő csoportba osztva, az egyik csoport körtéinek kivezetését a vezetékhez csatolta, a másik kivezetést a'második csoportéval együtt egy középvezetékhez kapcsolta, amely a gépnél földelve van; végül a második csoportnak fennmaradt izzószálvégeit a — vezetékkel kapcsolta össze. Ha a két csoportban egyenlő a terhelés, akkor a feszültségek esése is egyenlő, a középső vezetékben tehát áram nincs; ha pedig nem egyenlő számban égnek a körték, különböző lesz a feszültségek esése, a középvezetékbe jut áram, de csak akkora, hogy vékonyabb dróton is visszavezethető. Hopkinson rendszere valójában a párhuzamos és soros kapcsolást kombinálja ; a körték két csoportjának a sorba kapcsolása miatt azonban a dinamó feszültsége csak kétszerese lehet az izzókénak. A nagyobb motorok a dinamó feszültségére