Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

31 keféket a kommutátoron elcsúsztatjuk, megszűnik az előbbi szimmetria ; az armatúra áram gyöngébb lett ugyan, de a gép forog és forgása a kefék állásával változtatható; forgása nem egyezik az áram periódusával, vagyis „aszinkron". Thomson Elihu szerkesztett először (1887) ilyen „repulziós"inótort ; de ez indításkor erősen szikrázik, fordulatszáma pedig már csekély kefeeltolásnál is nagyon változik, tehát nehezen szabályozható. Déri Miksa a csúsztatható kefepáron kívül még egyet alkalmazott; ezt a második kefepárt az erővonalak irányában rögzítette és egy-egy csúszó kefét egy-egy rögzítettel kötött össze. Motora indításkor alig szikrázik, fordulatszáma simán szabályozható. Nagyon sok váltóáramú (egyfázisú) mozdonyt hajtott Déri-féle motor. Déri, mint a bécsi Nemzetközi Elektromos Társaságnak vezérigazgatója, a svejci Brown—Boveri-cégnek, stb. műszaki tanácsadója, Közép-Európa villamosításában kiváló érdemeket szerzett. — A Ganz-gyárnak egyik első egyfázisú kommutátoros motorát ma is őrzi a világhírű Deutsches Museum Münchenben. (II. tábla 5. ábra ; IV. t. 8. á.) A kommutátoros, indukciós motornak erős versenytársa támadt a kommutátor nélküli motorban ; ilyennek egy egyszerű mintáját bárki elkészítheti, hogy rejtélyes működését tanulmányozhassa. Modellünknek rotorja egy cipőmázas-doboznak födele, melynek közepét [egy szeggel „ki"-horpasztjuk, hogy egy tű csúcsán forogni tudjon. Sztátorja legalább 50 menetes gyürüstekercs, amelybe a tűvel alátámasztott rotornak kényelmesen bele kell férnie. Motorunk máris kész. A sztátortekercsbe egy 50-es (vagy erősebb) körtén át belevezetjük a váltóáramot és a rótor — nem forog! Most egy 2—3 dm-es vaspálcával nyúljunk bele a rótor és a tekercs közé, de magához a rotorhoz ne érjünk ! íme, a rótor forogni kezd, mintha a vaspálca vége taszítaná! Toljuk be a vaspálcát a tekercsbe egészen a közepéig: a rótor lassul, majd megáll. Végül ha a „varázsvesszőt" a tekercs túlsó oldalán kifelé húzzuk, a rótor ellenkező iránybanl'kezd forogni. Az áram mágnespólusokat gerjeszt a vasfödélen, mégpedig a tekercs síkjára merőlegesen álló átmérőnek két végében ; ezekre a pólusokra ható erő a fedelet az átmérő irányában csak feszíti, de nem forgatja. Mágnespólusok gerjednek a vaspálca végein is; ennek pólusai oldalt taszítják a rótor pólusait, de nem nagy sikerrel, mert erejüknek ellenszegül a tekercs mezeje. Azonban ! Egy pillanatra megszűnik a váltakozó áram és vele a tekercs erőtere, viszont a vasrótoron és pálcán marad még mágnesség („remanens" m.). A rótor pólusaira most már csak a pálca pólusai hatnak; mivel pedig a pálcának külső vége messze kívül van, a közelebbi pólus taszítása győz, a rotort egyirányú oldallökés éri, forgásba jön. De új, fordított irányú áramhullám lép a tekercsbe, erővonalai először törlik a remanens mágnességet, aztán új pólusokat gerjesztenek. A második áramszünet idején a rótort újabb lökés éri, de a tömeg tehetetlensége miatt maradt még a régi lódulatból is, a rótor forgása gyorsul, míg a fokozódó súrlódás a gyorsulást fel nem emészti. Az természetes, hogy a rótor remanens mág-