Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934
17 is nagyon változott; üzem közben a tekercsrészeket emberi kézzel kellett különbözőképen kapcsolgatni, hogy a lámpák állandó feszültséggel éghessenek. Emellett a felvett energiának csak csekély hányadát kapta meg a fogyasztó : az indukáló mágneses erővonalak ugyanis egyrészt csak a levegőn át tudtak záródni és így erősen szóródtak ; másrészt a nyitott vasmagnak nemcsak a sarkaiból, hanem már magából a törzsből is kiléphettek anélkül, hogy a törzs végei felé eső tekercsrészekben indukáltak volna. Emiatt üzem közben nagyon változott a feszültségek áttételi viszonya, az üzem hatásfoka pedig nagyon rossz volt. Gaulard tehát végső eredményben csak a magas feszültséget osztotta fel kisebb értékekre ; gazdaságos energia-átvitelt nem ért el, az átvitt energiát pedig nem tudta a fogyasztók között zavartalanul szétosztani. „A transzformátorrendszernek tovább-fejlesztését és megoldását Ganz et Comp, gyárának köszönjük," írja Wilke (i. m. 87. old.). Bláthy a torinói kiállításon üzemben látta Gaulard rendszerét; hazaérve észrevételeit közölte Zipernowskyval és Dérivel. 1) Zipernowsky még 1884-ben szabadalmaztat 2) zárt vasmagos „transzformátort"; (a feltalálók nevezik így az új készüléket); a transzformátort Déri 84 telén bemutatja Bécsben. Csakhamar kétféle transzformátor is kerül ki a tervezők kezéből : első a „magtranszformátor", melynek vasteste zárt gyűrű (vasdrótból vagy szalagból), a gyűrűt egyenletes elrendezésben a két tekercselés borítja; második a „köpenytranszformátor", melynél a két, gyürüalakú tekercset borítja be a drótból gombolyított vasköpeny. (I. tábla, 1. és 2. ábra.) A mágneses erővonalak véges-végig csak a zárt vasmagban haladhatnak, a tekercselést kikerülni alig tudják, ennek következtében az indukció hatásfoka nagy. Mivel pedig mindig a teljes szekundér-tekercselést kénytelenek átjárni, a tekercselések és így a feszültségek áttételi viszonya alig függ a fogyasztás nagyságától, tehát a párhuzamosan kapcsolt lámpák „meggyújtása", „eloltása" a többi körtének fényét nem zavarja. Magukat a transzformátorokat is párhuzamosan kapcsolják a központi generátornak magasfeszültségű hálózatára, ahogy ezt Zipernowsky és Déri az 1885. január 2-án benyújtott szabadalmi kérvényben bejelenti. Egy hónapra rá „javítás'-ra kér osztrák szabadalmat Zipernowsky, Deri és Bláthy ; ezeket és más szabadalmakat kiterjesztik az összes fontos kultúrállamokra. A párhuzamos kapcsolás nemcsak az egyes transzformátor-körzeteket függetleníti egymástól, hanem lehetővé teszi, hogy a primér-energiafelvétel csak a fogyasztás nagyságától függjön. A primér áramtól gerjesztett mágnesmező ugyanis a hálózati feszültséggel ellenkező elekromótoros erőt indukál, úgyhogy csak mágnesező áramot vesz fel a primér tekercs, mégpedig gyöngét, mert mágneses szóródás nincs. Amikor azonban a lámpákon át a szekundér kör is záródik, a fogyasztástól függő szekundér mágnesmező csökkenti a ') .Ganz Közlemények* 1935. márc. 6. old. J) Straub, i. m. .Függelék* XXXVI. old.
