Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

18 Természetesen, ezek csak nagyjában vett tipusok. Az egyes változato­kat érdemes volna külön tanulmány tárgyává tenni abból a szempontból, hogy a sírkövek kidolgozásában, azok felépítésében van-e helyi hagyományra valló vonás, amely a pannóniai síremléket más provinciák hasonló sírköveitől megkülönbözteti. Itt, ebben a keretben, ezen szempontból való vizsgálódá­sunk messze eltérítene kitűzött célunktól. A sírkövek díszéül szolgáló képes ábrázolások további sorozatai vagy a halott földi életére vonatkoznak, vagy annak másvilági sorsát szimbolizál­ják, esetleg az életben maradottak fájdalmát fejezik ki. Az ábrázoláshoz gyakran mitologiai események képeit használják. A múzeumunkban őrzött belvárosi Tellus-relief, valamint a Hédervárv­család birtokában levő, talán Herculest és Hesionét ábrázoló nagy relief, minden­esetre nagyobb szabású aedicula díszei lehettek. Ezeket az aediculákat vidé­künkön téglából építetteknek képzeljük, míg más vidékeken tisztán faragott kövekből állították össze őket. Mintáik talán a kisázsiai és itáliai, sziklafalba vésett, gyakran oszlopos előcsarnokkal megépített sírkamrák lehettek. Pan­nónia más vidékein szokásos aediculák és a Museo Nazionale delle Terme kis aediculája (76. sz.) alapján ismerjük az itt is elterjedt aediculák építési szerke­zetét. Az alapépítményen jobbról-balról oldalfalakat találunk, ezeket hátul szin­tén fal fogja össze, föléjük pedig oromzatos fedőépítmény kerül. A szimbolikus domborművek az oldalfalakat s a hátsó falat borítják. Az oldalfalak mellső, keskenyebb oldalán vagy oszlopos jellegű faragást találunk, vagy néha még növényi dísz is borítja azt. Az ilyen aediculák ép úgy szolgálhattak hamvak őrzésére, mint koporsók befogadására. A kőszarkofágok vidékünkön mind egyforma típust mutatnak. Az alsó, egy darab kőből faragott sírláda fölé kiugró peremmel borul a födél. A födél felső lapja háztetőszerűen lejtős, sarkain és hosszú oldalélei közepén negyed­és nyolcadgömbök szerepelnek akroteriumként. Hogy a fedélen háztetőt akar­tak utánozni, azt elárulja a lejtős oldalakon kifaragott párkányos téglatető s néha az imbrex éreztetése. Közép-Itália szarkofágjai a nálunk szokásosaktól több szempontból el­térnek. A mi vidékünkön általában nagyobb méretűek, mint Itáliában. De inkább a felépítésben és díszítésben tűnik fel a különbség. Az olaszföldi szarkofágok felépítése oltárasztal vagy heverőágy mintájára történt. Az oldal­lapokat zsúfolt alakos domborművek díszítik. Legegyszerűbb kivitelű még L. Cornelius Scipio Barbatus óriási méretű szarkofágja. A császárkorban előbbre haladva halmozzák a faragott díszítést. Nálunk sem az oltárasztal­alak, sem a heverőágy gondolata nem honosodik meg a szarkofágoknál. Zsúfolt domborművekről sem lehet jelenségként beszélni. A mi vidékünk lakói megelégedtek a homloklap kisebb díszítésével, s két szélén alig látunk mást, mint egy-egy Geniust fáklyával, vagy úgy, hogy a közéjük eső fel­iratos mező keretét tartják. Nagy ritkaság a mozgalmasabb kép. Maga a feliratos mező tabula ansata jellegű. A tábla két fülét trapézszerűen vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom