Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932
16 elő szép számmal római sírok. Ma kb. 500 m. hosszúságban maradt bolygatás nélkül a rómaiak itt levő temetője. A temető létét a Kálvária-utca, a Lóvonat-utca és a Pásztor-utca közé eső háromszögben, az utcasorok házai mögött álló udvarokban és kertekben véletlen leletek és tervszerű ásatások bizonyították. Lehet, hogy a Pásztor-utca vonalán túl, a Rábához közelebb eső helyeken is vannak még sírok, de ott próbaásatásokat még nem rendeztünk. Különösebb felemlítést érdemel egy, az apácák kertjében talált ülő helyzetű holttest. Határozottan IV. századi római sír halottja volt. A városmajori ásatásnál, szintén IV. századi sírok között, hamvsír is fordult elő. A Lóvonatutca és Pásztor-utca sarkán, a városi bérház telkén viszont párkányostéglasír és egy páros sír említendő. A párkányos-téglasír feneke nem volt kirakva. Egyik hosszanti oldalán három, a másikon három és fél tégla hoszszában élre állítva alkotta a sír burkolatát. A két rövid oldalt ugyanilyen helyzetű egy-egy tégla zárta. Erre a sírkeretre háztetőformára felállított kettős téglasor került, befelé néző párkányokkal, mindegyik oldalon öt-öt téglából. Az egész téglaépítmény külső oldalán vastag mészhabarccsal volt bevonva. A téglák bélyegtelenek, s csak egy darabon látható kettős vonalból alkotott hurokjegy, amilyen Dombiföldön is fordult elő a IV. századi sírokban. A sírnak ezen szabálytalan négyszögalakú, 150—160 cm.-nyi hossza nem tudta befogadni a hanyattfekvő holttestet teljes hosszában. Térdeit felhúzták, s ennek következtében találtam a térdforgókat egymás mellett, oldalt fekvő helyzetben, ahelyett, hogy egyvégben feküdtek volna. Az izmok és ínak elpusztulásakor esett a két lábszár ebbe az oldalt tolódott helyzetbe. A másutt előforduló téglasírok egyszerűbb felépítésűek voltak. Néha a holttestet tetőszerűen csak három-három tégla fedte, máskor a holttest alá is került téglasor. Volt természetesen lapos tetejű láda alakját mutató téglasír is, sőt ilyen, egy téglányi méretben még hamvsírként is előfordult. A páros sír koporsó nélkül való temetést mutatott. Egy férfi és egy nő csontváza feküdt a sírban. A holttestek kissé egymás felé voltak fordítva mellrészükkel. A nő balkarja a férfi feje alatt volt, a férfi bal kézfejét a nő medencéjében találtam meg. A két holttest közt vékony, görbült csontlemezek azt a benyomást tették, hogy talán csecsemő csontváza feküdt köztük. Minthogy azonban a munkások épen ezen a helyen ásva találtak a sírra, ezt biztosan megállapítani már nem tudtam. A holttestek mellett talált apró ékszerek nem nyújtottak elég támasztékot a sír korának meghatározására. Ennek a nagy, még eddig fel nem tárt temetőnek korát a hamvsír és néhány, erről a területről, sírokból előkerült bronzérem, — a IV. század közepén használt pénzek, — jelölik meg. S ez a kálváriái temetővel való összefüggés alapján nem is meglepő. A Lóvonat-utca és a II. Vilmos császár-út északi házsora közt feltárt sírok éremmellékletei legnagyobb részben IV. századiak. Valens és Gratianus érmei a legkésőbbiek. A korábbiak közül megemlítendők Faustina Junior, Septimus Severus, Philippus, továbbá Diocletianus társuralkodóinak pénzei.
