Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931
4 Az új intézetben az igazgató szakszerű vezetése mellett mintaszerű munka is folyt. Ő itt igazán elemében érezte magát. A kis- városias, bensőséges, csöndes és kedves környezetben, a gyönyörű természet körében lelkének harmonikus boldogságához mi sem hiányzott. A város társadalmának őszinte tisztelete és szeretete is környezte őt, ami a későbbi főapátnak a város díszpolgárává való választásában jutott impozáns módon kifejezésre. Férfikorának és egészségének teljességében, mindig friss és üde lelkihangulatban teljes odaadással szentelte magát igazgatói hivatásának. Ami szabad ideje maradt, azt rendszerint a rendháznak gyönyörű parkjában töltötte, ahol virágban, fában gyönyörködött és természeti kedvteléseinek hódolt. így töltött el áldásos munkásságban, zavartalan testi-lelki boldogságban 13 évet Kőszegen. Ekkor történt, miként a tragikus hős sorsában, az ő életében is a peripetia, a nagy sorsfordulat. Eddigi eredményes munkássága, kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonságai, feddhetetlen emberi és szerzetesi jelleme joggal irányították feléje rendtársainak figyelmét és bizalmát, midőn Hajdú Tibor dr. főapátnak 1918-ban történt elhalálozásával a főapáti szék megüresedett. A világháborút követő felfordulás zavaraiban a választás csak 1920. május 19.-én volt megtartható. És akkor beteljesedett az ő végzete: a főapáti kereszt, mellyel a rend az ő mellét földiszítette, az ő számára a kálváriái kereszt lett, mely a legnehezebb időkben nehezedett vállára és amelynek súlya alatt összeroskadt. . . Az ő kegyeletes emléke, a korai szomorú elmúlása iránti mély részvét bizonyára sok tisztelőjének, barátjának és tanítványának lelkében fog tovább élni, kikre az ő jóságos szívének melegét kiárasztotta. Rendje szeretettel gondol vissza a jóságos, szelídlelkű és szerető rendtársra és elöljáróra, tisztelettel a példás életű és jellemű szerzetesre és hálával a rendfőnökre, aki nehéz idők járásában rendje fegyelmének, szellemi és erkölcsi színvonalának éber őre volt. Kinek szíve rendjéért, annak boldogulásáért dobogott, gyötrődött és szakadt meg, mondjuk neki búcsúzóul a sírba szívünk mélyéből a forró fohászt: Béke legyen haló porának! Kemény Kolumbán dr.
