Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

A lélek műveltségéről. Beszéd. Az intézet Mária-kongregációi ünnepén, 1930. december 7-én mondta nagyméltóságú Sólyom Andor úr, a győri kir. ítélőtábla elnöke. Igen tisztelt hallgatóim ! Kedves fiatal Barátaim ! Amidőn a Szent Benedek-rendi gimnázium intézetének megtisztelő felhívása folytán e helyen állok, úgy érzem, hogy itt a mai napon minden gondolatnak, minden szónak csak egy forrásból szabad merítenie : az ifjúság iránt .érzett őszinte, igaz szeretet forrásából. Es én örömmel teszek hitet arról, hogy a lelkem egész melegével szeretem az ifjúságot, amely bennem a múltnak minden kedves emlékét és a jövendőnek minden bizakodó reménységét idézi fel, szeretem azzal az érzéssel, melyet az őszi napsugár csókol bele a lombját vesztő öregedő fába, midőn az a hervadásnak még ki nem tett és sudár törzsével magasba szökellő fiatal fenyőre tekint és szeretem az ifjúságot nemcsak tisztaságában és erényeiben, de apró hibáiban és tévedéseiben is, mert csak ezeken át juthat el a megigazuláshoz. Ennek az épületnek komoly falai tanúságot tehetnek arról, hogy az a nemes és történelmi patinát szerzett magyar tanítórend, amely a mai ünnepélyt is rendezi, az ifjúság szeretetének hosszú múltra nyúló apostoli munkáját végezte és végzi ma is azzal, hogy az ifjúságot nemcsak tudásban gyarapítja, de lelkében is kiművelni igyekezik, tudatában annak, kogy a tudás csak a lélek műveltségével párosulva igazi érték és — Kempis Tamás szavait idézve — „Keveset ér az a büszke tudós, aki a csillagok járását figyeli, de önmagát elhanyagolja!" Ki merné tagadni, hogy a tudományok óriási lépésekkel vitték és viszik előre az emberiséget a fejlődés és tökéletesedés útján, s mennyi olyan értéke, öröme és könnyebbsége van az ember életének, amikhez csak tudományos kutatások és felfedezések útján juthatott. Mindenkép hamis próféta volna az, aki a tudomány igazságait lekicsinyelné, de az is bizonyos, hogy ezek az igazságok változásoknak voltak és lehetnek alávetve s nem egyszer történt