Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

5 meg, hogy azt, amit a korábbi századok megdönthetetlen igazságnak ismertek el, az utókor lemosolyogta. A lélek műveltsége ezzel szemben mindig ugyanaz volt és ugyanaz maradt. A XX. század erkölcstana nem egy lényeges pontban alig tanít mást, mint amit már Sokrates és Plató tanítottak. Sokrates, aki az erény gyakor­lását tűzte ki az élet céljául és Plató, aki a jóban látta a legfőbb valóságot, s akinek tanítása szerint az ember csak úgy érheti el a boldogságot, ha Istenéhez iparkodik hasonlítani. A korszellem változásával változhat a világnézet, az ízlés, változhatnak a jogi és társadalmi szabályok, de az erkölcsi törvények élete örök s ezen mit sem változtat az a körülmény, Hogy nem mindig az az erkölcs, amit az emberek annak mondanak. Nehogy félreértésre adjak okot, sietek hangsúlyozni, hogy amidőn én lelki műveltségről beszélek, mindig párhuzamosan feltételezem azt, amit általában értelmi műveltségnek szoktunk nevezni, s ami magában foglalja az ismeretek minél szélesebb köréből merített tudást, az előítéletektől mentes tisztult felfogást és gondolkodást, végül a szép iránti érzék fejlett­ségét, vagyis az élet aesthetikáját. Egészen bizonyos, hogy az értelmi és lelki műveltség, a kettő együtt, teszi az egész embert. Elmélkedésem további során azonban csak a szorosabb értelemben vett lelki műveltséggel kívánok foglalkozni és pedig ezen hely és a mai nap jelentőségének megfelelően főkép az ifjúságnak szánt hang­nemben. Miben áll tehát, tisztelt hallgatóim, a lélek műveltsége ? Ali a hit erejéből és az igazság kultuszából, a durva ösztönök, alantas indulatok és önös vágyak fölé emelkedő önfegyelemből, a becsületérzésből és kötelességtudásból és mindezek felett az élő és mindent átfogó szeretetből és a szeretet minden munkájára való készségből. A lélek az embernek az a nemesebbik része, amely nem tapad a föld rögéhez és ezért a lélek műveltsége sem táplálkozhatik kizárólag földi ele­mekből. A lélek oda vágyik, ahonnan jött, vágyódik az Isten közelébe s ide nem juthat el másként, mint a hit szárnyaló erejével 1 Vájjon lehet-e lelki műveltségről beszélni az Isten-tagadónál, aki a föld mélyébe fúrva, vagy a légür magasságába emelkedve, a csillagok milliárdos távolságát mérő számoszlopok végén épúgy, mint az emberi test kóros elvál­tozásait gyógyítani akaró műtőkés nyomában mindenütt és mindenhol csak Istennel találkozik és mert cáfolni nem tud, a gúnyos tagadás méregcsepp­jeivel akarja megfertőzni azokat, akik az esteli harangszó imádságos hangjai mellett emelik fel Istent érző, Istent hivő lelküket a magasba ! Ezek az emberek kevélyen hirdetik a pozitív tudás fölényét, de nincs közöttük egy sem, aki a válság óráiban ne érezné a tudás csődjét, melyből ijedten menekül a hit vigasztaló, megnyugtató szavához !

Next

/
Oldalképek
Tartalom