Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

3 arra, hogy Szent Istvánnak más lehessen az utódja a királyi trónon, mint ő, tehát az Árpádház idősebb sarjainál is alkalmasabbnak tartották atyja trónjára. A 900 éves magyar hagyomány is így őrizte meg alakját : mint Szent István tökéletes képmását, mint egy ifjú nép erőtől duzzadó, pompás fiatal hajtását, akiben a kereszténység, az életszentség nem lerontotta, hanem fokozta az akaratot és bátorságot, nem céltalan verekedésre és rablóhadjáratokra, hanem az egyház, a nemzeti magyar királyság, a magyar nép, a magyar államterület megvédésére, az igazság és jog érvényesítésére. Es a halála is ezt mutatja. Nem csendes sorvadásban, betegségben halt meg, hanem ifjúsága, ereje teljében vadászaton pusztult el. Ilyennek ismerjük mi Szent Imrét. Azért imponál liliomos lelke, szűzi tisztasága. Mert tudjuk, hogy ehhez nem volt elég egy pillanatnyi fellángolás a veszprémi Szent György-kápolnában, ehhez kemény elhatározás kellett és nagy lelki erő, a léleknek az a mindent legyőző ereje, amely egyedül tudja biztosítani a győzelmet önmagunk, lázongó természetünk, vérünk felett. Ezt az erőt, ezt a lelki nagyságot ünnepelte benne a világegyház és ezt ünnepeljük benne mi is. Csak ünnepeljük ? Nem ! Ebben követni is akarjuk. A magyar nemzet, amely egy évezreddel ezelőtt új hazát alapított a Duna—Tisza mentén, Európa szívében, nemrégen belépett európai történetének második évezredébe. Mint akkor, egy ezredévvel ezelőtt, ma is ellenségek gyűrűje veszi körül, sőt mi több, ma, ellenségei ott állanak ősei földjén. Mit hoz a második évezred ? Meghozza-e a várvavárt feltámadást, amelyért a költő szerint hő imádság epedez százezrek ajakán ? Vagy kimélyíti azt a sírt, amelyet Trianonban ástak és amelybe majd egy nemzetet temetnek el? Az egyik külföldi egyházfejedelem, aki résztvett a budapesti ünnepségeken, hazájába visszatérve, nyilatkozott azokról a benyomásokról, amelyeket Budapesten szerzett a magyar jövőről is. Azt mondta, hogy az a nép, amely úgy tud lelkesedni eszmékért és úgy tudja ünnepelni a lelki nagyságot, ahogyan a magyarok ünnepelték liliomos hercegüket, nem pusztulhat el, az ki fogja küzdeni a feltámadást, a szebb, a boldogabb jövőt. Igen, ki fogja küzdeni, ha nemcsak lelkesedik, ha nemcsak ünnepel, hanem azokat az eszméket követi is, ha fiaiban Szent Imre szelleme él, ha lesznek testben-lélekben egészséges fiai és leányai, tiszta családi tűzhelyei, hűséges, erkölcsös férfiai és asszonyai, mert csak ezekben lesz meg az erő, azokra az áldozatokra, amelyek nélkül nincs feltámadás. 1*