Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

2 várott koporsóba fektettek és eltemettek, annak lelke, szelleme most kilencszáz év után is itt jár közöttünk. Es aki meghalt, mielőtt a vezéri pálcát a kezébe adhatták volna, az most kilencszáz év után is utat mutat. Es akit földi életében kevesen ismertek, azt most kilencszáz év után nemzetével együtt az egész világ ünnepli. Mert a fiatalon elhunyt magyar herceg a diadalmas élet magaslatain járt és annak az erőnek a hordozója, amely egyedül tud naggyá tenni egyéneket és nemzeteket : megszemélyesítője a lélek mindenen diadalmaskodó erejének, a lélek győzelmének a test, az anyag és a mulandóság fölött. Volt idő, amikor Szent Imréről hamis képeket igyekeztek becsempészni a köztudatba. A liberális éra katolikusellenes történetírása és irodalma gyenge, testileg és lelkileg beteg ifjúnak tette meg, aki tétlen szemlélődésben, a világtól és királyi kötelességektől idegen elzárkózottságban sorvadt el. így akarta liliomos-leikének, szűzi tisztaságának imponáló voltát meggyengíteni és így akarta halálra sebezni azt a tiszteletet, amellyel a magyarság és különösen a magyar ifjúság századokon át körülvette Szent Imrében a legideálisabb magyar ifjút, hiszen ennek az ifjúságnak a szentben is az erő, a daliásság imponált : ezt látta benne megtestesítve, ezt szerette meg benne és ezért tekintette példaképének. Nem, Szent Imre nem a gyenge, testileg és lelkileg beteg ifjúnak a típusa. A kútforrások, a legendák nem írnak alakjáról, testi és szellemi képességeiről, de ismerjük az atyát és tudjuk, hogy milyennek akarta ő látni a fiát. Hozzá intézett intelmeinek 8-ik fejezetében azt írta : „Ne feledd, hogy a királyság legnagyobb ékessége a királyi ősök követése és tisztes szülők utánzása . . . Azért, kedves fiam, tartsd mindig szem előtt atyád rendeleteit, hogy szerencséd gyeplüjét királyi kéz irányítsa mindenütt. Gáncsot ne vessen utadba a kételkedés, de kövesd habozás nélkül erkölcseimet : láthatod, hogy ez szerzi meg a királyi méltóságot. Mert nehéz lesz ebben az országban uralkodnod, ha szokásaidban nem haladsz királyi elődeid nyomdokain . . . Kövesd az én szokásaimat, hogy tieid megbecsüljenek és dicsőítsenek az idegenek." Szent István tehát önmagát állította oda fia elé követendő példaképül. Már pedig ő a keresztény fejedelemben a szentség, a kegyesség, a béketűrés mellett a törhetetlen akaratot, az igazságos szigorúságot, a hősi bátorságot, a félelmet nem ismerő elszántságot, a folytonos tevékenységet tartotta feltétlenül szükséges jellemvonásoknak. Szent István a bencés szellemnek volt a neveltje, annak a szellemnek, amelynek jelmondata az „Ora et labora", az imádság és a munka ; annak a szellemnek, amely az imádságot, a vallásos szemlélődést csak lelki erőgyűjtésnek tekinti az aktiv életcél megvalósításához, Krisztus egyházának elterjesztéséhez, a szellemi, anyagi kultúra emeléséhez. Egész élete harc, alkotás, tevékeny munka volt. Ha pedig önmagához hasonlónak akarta látni a fiát, akkor annak is nevelte : keménynek, bátornak, a munka emberének. Es hogy célját el is érte benne, azt semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy amíg Imre herceg élt, senki sem gondolt