Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

46 íme, ezek azon középfokú mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakiskolák, amelyek gyakorlati pályákra készítenek elő. Hogy a középfokú szakiskolák valamelyikének elvégzése után a megfelelő pályán el tud-e minden esetben helyezkedni az ifjú, oly kérdés, amelyre mai magyar viszonyaink között nem merünk határozottan nyilatkozni. Egy következtetést — bár ez ellen is tehető nem egy ellenvetés — mégis szeretnénk levonni : Ha ezen középfokú szakiskolák a szellemi pályáktól sok értékes és inkább gyakorlati hajlamú elemet elterelnének, akkor a magyar értelmiség egyenletesebben terjeszkednék szét az országban és mind a szellemi, mind a gyakorlati pályára felkészültek mégis talán könnyebben juthatnának megélhetést biztosító álláshoz. Azt mondjuk: talán, mert a mai nagy munka- és állásnélküliség idejében a gyakorlati és szellemi pályák egyaránt túlzsúfoltak. De mellőzve most a szorosan vett gyakorlati pályákon a munkanélküliséget feltüntető rengeteg sok statisztikai rovatot és számadatot, szabadjon csak egy konkrét példával és egy kisebb terjedelmű statisztikai táblázattal a gyakorlati irányú szellemi pályákon mutatkozó állapotokat érinteni. Közismert tény, hogy a közhivatalokra és a szellemi pályákra minősítő oklevelek évről-évre sokkal nagyobb számban adatnak ki, mint amekkora Csonka-Magyarország igényének megfelelne, miáltal évről-évre növekszik az állástkereső és nemtaláló okleveles egyének száma. Vegyünk csak föl egy konkrét pályát, a mérnökit. Az országos statisztikai hivataltól nyert, s az 1921., 1922., 1923. évekre vonatkozó adatok szerint az államnál a mérnöki oklevélhez .kötött állások száma 2274, a gyáriparban alkalmazott mérnökök száma 1279, a magánmérnökök száma 919; ezeknek összege 4472. Azt mondhatjuk, hogy Csonka-Magyarországnak kerekszámban 4500 mérnöki állása van. Ha ebből a számból az elhalálozás és nyugalomba vonulás miatt előálló évenkinti apadást 5%>-ra becsüljük, akkor évenkint 225 új mérnökre van szükség. Nagyon bajos volna kiszámítani azt, hogy a műegyetem egy évi hallgatói számának mekkorának kell lenni ahhoz, hogy 225 oklevél kerüljön kiadásra. A műegyetemnek négy évtizedre terjedő statisztikai adatai azt mutatják, hogy az összes évi hallgatók száma átlag hétszer akkora, mint a kiadott oklevelek száma és eszerint körülbelül 1500 hallgató biztosítaná a 225 oklevélből álló évi termést. Ezzel az elméleti megállapítással szemben a keserű valóság az, hogy a mérnöki túltermelés igen nagy mértékben megvan és fiatal mérnökeink nagy része nem tud az oklevélnek megfelelő állásba elhelyezkedni, kénytelen keserves küzdelmet folytatni a megélhetésért. A valóság és elmélet között mutatkozó ellentétnek két oka van. Az egyik ok abban áll, hogy a háborút követő években nagy tömegben tódultak a hallgatók a műegyetemre és így évről-évre nagyobb számban adattak ki az oklevelek, mint amennyi elhelyezkedési lehetőség volt. A statisztika szerint 1921/22-ben 400, 1922/23-ban 432, 1923/24-ben 464, 1924/25-ben 604, 1925/26-ban 484, 1926/27-ben 455, 1927/28-ban 452 oklevelet adott ki a műegyetem, úgyhogy az utolsó 7 évben