Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

47 a műegyetem a szükségletnek megfelelelő 7 X 225 = 1575 mérnök helyett 3291 mérnöknek adott diplomát, vagyis 1716-tal többnek a kelleténél. A másik ok a Trianon, mert a megszállott országrészeken dolgozó magyar mérnökök ezrével vesztették el állásukat és menekültek át Csonka-Magyarországba. Ezeknek száma az imént kimutatott 1716 mérnökkel együtt oly óriási mérnökkészletet tesz ki, hogy teljesen illuzioriussá válik az a fenti megállapítás, hogy a műegyetemen évenkint 1500 hallgatónak kellene lenni ahhoz, hogy Csonka-Magyarország mérnöki utánpótlása biztosítassék. Bizony megvan itt a túltermelés és nem lehet ezen könnyíteni kivándorlással sem, mert ma magyar mérnöknek külföldön elhelyezkedni úgyszólván lehetetlenség. Szomorú vigasztalás az, hogy az oklevelekben való túltermelés nálunk nemcsak a mérnöki pályán van meg, hanem kivétel nélkül megvan ez minden más szellemi munkát kívánó pályán is. „A trianoni Magyarországnak egyik legfájdalmasabb és legsúlyosabb gondokat okozó jelensége a szellemi munka végzésére felkészülteknek munka- és állásnélkülisége és ezen katasztrofális bajon Csonka-Magyarországunk kereteiben az állam és társadalom alig tud gyökeresen segíteni." (Szily K.) De hadd tájékoztassanak bennünket a gyakorlati irányú szellemi pályák elosztottságáról a Magyar Statisztikai Évkönyv legutolsó, 1928-ból való adatai. (A szellemi munkások 1928. évi március l.-i statisztikai felvételét a 48 ik oldalon közöljük.) E számok és százalékok világosan mutatják, hogy a közszolgálatban és szabadfoglalkozásban dolgozó szellemi munkásokon kivül az ipari és kereskedelmi pályán mozog a legtöbb, de a munkanélküliek száma is itt a legnagyobb. A három kérdés közül, amelyre a legszűkebb keretek között szándékoztunk feleletet adni, a megfelelő életpályákon való elhelyezkedésre vonatkozó harmadik a legnehezebb, legsúlyosabb probléma ; erre a mostani területi megcsonkítottságunkban — sajnálattal kell megvallanunk — megnyugtató feleletet adni igen bajos. Az utóbbi tíz esztendőben valamennyi iskolafajunk revízión ment keresztül. A művelődési anyag kiszemelésében az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak mindig különös gondja volt arra, hogy mindazokat a műveltségi elemeket, amelyek művelődés-, társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból a nevelés vagy kiképzés céljait szolgálják, az illető iskolafaj természetének és a tanulók fejlettségi fokának megfelelően a tanterv körébe vonja s így iskoláinkat a valóságos élet szükségleteihez közelebb hozza. Ezzel elvben a megreformált közoktatásügyi rendszerünk is segítségére van az ifjúságnak az életpálya megválasztásában, a valóságban pedig csak akkor múlnak a mostani pályaválasztás nehézségei és a vele összefüggő gazdasági és szociális bajok, ha — amire most már az európai helyzetnek számunkra egyre kedvezőbb alakulása folytán erős reményünk van — országunk területi épségét visszaszerezhetjük. Kollár Gedeon O. S B