Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

21 f Tell Anasztáz. 1866—1930. Az iskolai év vég-e felé, mikor intézetünk öregdiákjainak jubiláris találkozói szoktak lenni, mindig örömmel vártuk őt. Az idén is. Es ő majdnem minden évben eljött és boldog örömmel jött, hogy viszontláthassa Győr városát, melyhez életének legszebb emlékei fűzték, és vidékét, melynek szülötte volt. De legfőképen az öreg alma mater és volt tanítványai vonzották őt, akik ilyenkor idesereglettek, hogy kedves osztályfőnöküket és tanárukat viszontláthassák, régi szeretetükről biztosítsák és vele a mult kedves emlékeinek szent tüzénél fölmelegedhessenek. Es a korral és minden fáradalommal dacoló testi egészsége még sok ilyen kedves viszontlátásnak reményével kecsegtetett bennünket. Tisztes fejét a haladó évek ugyan már az öregkor havával borították be, de ez csak „álarcban az ifjúság" volt, lelkének örök ifjúsága. Piros-pozsgás arca, temperamentumos mozgékonysága és vidor életkedve mintha még jó néhány áldásos munkaévvel és végül a derűs öregséggel biztatták volna őt és azokat, kik őt szerették. Es ime, április 28-án derült égből lecsapó villámként vettük a szomorú hírt, hogy rövid szenvedés után elhunyt. Váratlan halálhíre annál lesújtóbb volt, mert 65. életévében is még teljes erőben és munkakedvben végezte nagy buzgósággal hivatásának teendőit és egészségi állapotáról előzőleg semmi nyugtalanító hír nem terjedt el. Húsvéti nagy lelkipásztori elfoglaltsága közben meghűlt és tüdőgyulladásba esett. Fáradt szíve, úgylátszik, ezt a megterhelést nem birta el és rövid néhány nap alatt megszűnt dobogni. Benne a magyar Szt. Benedek-rend egyik legtiszteltebb, legnépszerűbb tagját vesztette el, csácsbozsoki hívei pedig jóságos atyjukat, kiknek emlékezetében bizonyára még sokáig fog élni, mint buzgó, testi-lelki javukat odaadóan gondozó lelkipásztoruk. De ha hivatása a jelenben ez utóbbiakhoz fűzte is, a múltból talán sokkal mélyebb, maradandóbb kötelékekkel kapcsolódott intézetünkhöz és Győr városához. Mint Győr vidékének, Csanakfalunak szülötte, tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte és 1889 — 1910-ig, tehár 21 éven át itt működött mint tanár. Ezen idő alatt előkelő és komoly papi egyéniségével, nagy képzettségével és a társadalmi érintkezésben szeretetreméltó kedvességével mindenkinek tiszteletét és becsülését kiérdemelte. A katedrán pedig pedagógiai tudásával, a gyermek- és ifjúlélek megható szeretetével és széleskörű tudásának lelkes közlésével egy nemzedéknek lelkében nevelte a komoly tudást, nemes erkölcsöket és lelkes, izzó magyar-