Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

65 meg autótülkölést. Ott mindenkinek van magához való esze és tudja, hogy a villamossínek közlekedésre valók, nem pedig arra, hogy ott álldogálva olvassa el valaki az újságját. Nekünk, akik hozzá vagyunk szokva, hogy az autók és autobuszok vad bömböléssel járják be az utcákat, Helsinkinek halk csendje különösen megkapó és kellemes. Olyan, mintha valami lármás csapszék után egy előkelő szalonba kerültünk volna. Az emberek jókedvűek, élénkek, de azért nem beszélgetnek az utcán kiabálva. Ha valahol néhány ember lármásan társalog, kissé csodálkozva nézik meg, mint valami különös idegent. Ez a csend nemcsak az utcát jellemzi. A nép lelkéből árad ki. A finomság, a mások iránti gyengéd figyelem a szülőanyja A finnek legnagyobbrészt protestánsok. Helsinkiben van egy kis katolikus templom. Püspöke is van : egy jezsuita szerzetes. Két laikus testvér alkotja a püspöki udvart. A vallási súrlódás Finnországban teljesen ismeretlen. Ez megint a finnek alaptermészetéből folyik. Valamint az az ideális demokrácia is, amit már az észteknél is találtunk. Az egyik miniszter meghívott bennünket a főváros környékén fekvő villájába délutáni teára. Velünk jöttek kísérőink is. A miniszter maga jött be értünk autóján. Kinn a terraszon mindenki otthonosan, kedélyesen fogyasztotta el az uzsonnát. A háziasszony természetes kedvességgel hordta körül tálcán az édességeket. Az országnak déli része, amelyet bejártunk, olyan, mint egy gondozott angol park. Mindenfelé festői fenyő- és nyirfacsoportok, kisebb, nagyobb tavak. Az ember valahogyan a fejébe vette, hogy igazi festői tájakat csak hegyek között lehet találni. Hát ezt a felfogást Finnország alaposan megcáfolja. Annyi romantika van itt, annyi festőiség, hogy az ember alig győzi nézni Van ebben az országban valami a Meseországból. Amilyennek gyermekkorunkban a mesék birodalmát elképzeltük. Ezt a boldog országot, ahonnan hiányzik minden prózai, ahol minden arravaló, hogy a boldog lakók gyönyörködjenek benne. Az a sok tó, — Finnországnak 35,000 tava van — némelyik akkora csak, mintha a Meseország jótékony tündérei kedves játékszernek készítették volna, a másikon pedig gőzhajók járnak. A tenger Helsinki előtt tele van kisebb, nagyobb szigetekkel. Az egyiken halászkunyhó, a másikon szép villa, néhány fenyőfával körülvéve. Amott két apró szigetet kecses, hófehér hid köt össze. Feledhetetlenül szép az Imatra vizesés. Most azonban ezt a természeti szépséget hasznos munka végzésére akarják fogni. Már készülnek a villamos művek, amelyeknek generátorait a vizesés fogja hajtani. Állítólag nagyon vigyáznak rá, hogy azért a szépségből is maradjon valami. 5