Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

66 Nagyon érdekes hajón végig menni a tavakon s összekötő csatornáikon keresztül. A tavak felszine nem egyenlő magasságú, a csatornák vizét zsilipek elzárásával duzzasztják és így emelik fel a hajót, hogy a következő, magasabb fekvésű tóba átmehessen. Azokat a napokat, amelyeket ott töltöttünk, kellemessé tette a kedvező időjárás is. Ragyogó napfény volt állandóan, ami ott bizony elég ritkán van huzamosabb ideig. Olyanforma idő volt, mint nálunk egy kellemes, üde májusi napon. Virágzott az orgona, az erdőben akkor piroslott a szamóca. A hirlapok hozták a híreket, hogy nálunk Magyarországon elviselhetetlen a hőség. Ott bizony jól esett a napfény. Mielőtt odaértünk, nagyon hűvös, esős idők jártak Finnországban és eljövetelünk után ismét eltűnt a napfény és visszatért a hideg eső. Mintha csak mi vittük volna magunkkal a napsütést a mi napfényes országunkból, mint egy ottani ismerősöm írta. Szeptember végén írt levelében már arról számol be, hogy ott kemény fagy van és mindent hó borít. A kemény tél eltart májusig. Szépek a fehér nyári éjszakák odafönn. A nap este 9 órakor még süt, azután lassan készülődik a lepihenéshez. Hosszú ideig tart a nap lenyugvása, miközben az égbolt alján és a tenger vízén csodálatos színek jelennek meg. Végre beáll a néhány óráig tartó szürkület. Egészen ilyenkor sincsen sötét és csakhamar ismét felbukik a látóhatáron a nap. Persze télen meg viszont a nappalok ilyen rövidek. Csak néhány óráig van a nap az égen, akkor is bágyadt, homályos, nem melegít. Bizony nehéz küzdelmeket kell megvívnia ennek a népnek, hogy élni tudjon. Itt a nyár csak egy rövid ünnep, utána jönnek a kemény hétköznapok. Most azonban nem látszik meg rajtuk, hogy nehéz az életük. Kedves arcuk, amelyen van valami a gyermekarcnak vonásaiból, derűsen mosolyog. Ez a mosoly látszik mindenfelé, a kalauzok arcán, mikor a villamoson a jegyet adják, a liftes-fiú szemében, mikor felszállítja az embert a szállodában szobájába. Lehetetlen a finnek társaságában nem jól éreznie magát az embernek. Annyira szívesek, figyelmesek, ragaszkodók, mintha valami szoros kapcsolat fűzné őket hozzánk. Ebben a helsinkiek megegyeznek a keleti részen lakó viipuriakkal. Egyébként a nyugati vidékeken élő hämei faj meglehetősen különbözik a keleti karjalaitól. Az előbbiek szőkék, alacsonyabb, zömök termetűek, széles, tömpe orruak, kék szeműek. Hidegebb, zárkózottabb természetűek. A karjalaiak jobban hasonlítanak az észtekhez és a magyarokhoz. Barnák, karcsúbb, magasabb termetűek. Élénkek, nyíltak, könnyen lelkesülők, hevesebb vérűek. Jellemző vonása a finn népnek a tisztaság. Ahánnyal az ember a vonaton, villamoson, utcán találkozik, mind olyan hatást tesz, mintha most szállt volna ki a fürdőből, olyanok, mint a frissen mosott hófehér ruha.