Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

02 Ott van a társaságban a kultuszminiszter is. Meg egy elemi iskolai tanítónő. Itt ami északi rokonainknál nincsenek társadalmi válaszfalak. A demokrácia itt nem durvaságot, nem a műveletlen ember gőgjét jelenti, hanem valódi testvériséget, egymás kölcsönös megbecsülését. A miniszter felhivja a figyelmünket a vasúti mozdony után következő „szeneskocsira". Nincsen abban szén, hanem nagy fahasábok, azután meg sárgásbarna kövek. Itt kővel fűtenek. Valamiféle olajat tartalmaz, szépen elég, csak kissé nagy és kellemetlen füstöt ád. Talli n (ezelőtt Révainak hivták) körülbelül akkora, mint Szeged. Nagyon régi város. 1219-ben, mikor a dánok elfoglalták, már úgy látszik eléggé fejlett volt. Később a német lovagrendeké lett, ebben az időben, mint Hansaváros igen élénk kereskedelmi központ volt. Ebből az időből még most is megvan a régi várfal és bástyatorony. A város alsó része a tengeri kikötővel együtt a parton terül el, a másik rész egy körülbelül 80 méterrel magasabban fekvő fensikon. Az észt föld majdnem állandóan idegen uralom alatt volt. Legutóbb az orosz birodalomhoz tartozott, minden önállóság nélkül Tiz esztendeje, hogy független állam lett, most kezd berendezkedni az önálló életre. Parlamentje kivülről komor épület, börtön volt azelőtt. Belül azonban barátságos, szinte kedélyes. A régi városháza igazi műemlék, telve bibliai eseményeket ábrázoló művészi képekkel, amelyek mind az igazságosságra intenek. Tallin környékén van egy szép villa, az újságírók otthona. Gyönyörűen gondozott park veszi körül. Itt töltöttünk egy délutánt Meglátogattuk legnagyobb napilapjuknak a Päewaleht szerkesztőségét is, meg a rádió-leadó állomást. Az észt háziiparnak szép termékeit láttuk egy nagy kereskedésben. A kulturának hatalmas palotát emeltek az észtek még abban a nehéz időben, amikor orosz uralom alatt voltak : az „Estonia" színházat és hangversenytermet. Ennek a gyönyörű, hatalmas épületnek, amely akármilyen nagy városnak díszére válnék, érdekes története van. Jellemző az észt nép nemes lelkületére. Azon a helyen, ahol most az épület áll, az orosz zsarnoki uralom kivégeztetett néhány észt nemzeti hőst A nemzet vértanúinak emlékét a nép meg akarta örökíteni. Szebbnek gondolták, ha egy néma emlékoszlop helyett palotát emelnek, ahol az észt szó és dal zengi ennek a népnek hőseik dicsőségét. Képzelhető, hogy egy kizsákmányolt maroknyi népnek milyen nagy áldozatokat kellett hozni, hogy a szükséges anyagi eszközöket előteremtsék. Midőn az alapkőletételére került a sor, az orosz kormányzó megadta ugyan az engedélyt az ünnepély megtartására, de kikötötte, hogy csak orosz nyelven szabad beszélni. Az észtek összegyülekeztek az ünnepélyre, letették az alapkövet — némán, szótlanul.