Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

61 dog tudattal, hogy az ország határáig nem kell átszállanunk. Ejfélfelé indultunk el. Másnap reggel feltűnt, hogy a vonatunk sokáig vesztegel valahol a nyilt pályán. A kalauz egykedvűen sétálgat ott a vonat mellett és nem látta szükségesnek, hogy velünk közöljön valamit. Végre megkérdeztük, hogy mi baj. — Át kell szállani, — adja meg röviden a felvilágosítást és egy nem messze álló szerelvényre mutat. Mi, természetesen, buzgón magyarázzuk neki, hogy nekünk nem kell átszállnunk, a mi kocsink egészen a határig megy. A kalauz vállat von és nyugodtan tovább sétál. Mégis leszállottunk néhányan, hogy megnézzük, miért állunk ilyen sokáig Közvetlenül a vonatunk mozdonya előtt egy hatalmas szakadék volt. A sinek a levegőben lógtak, saját súlyuktól meghajolva. Természetesen most már gondolkodás nélkül elhagytuk a kényelmes Pullmann-kocsit és átszálltunk a szerelvényre. Ott hallottuk, hogy az éjjel földcsuszamlás történt. Egy véletlenül arra kocsikázó földbirtokos vette észre a dolgot és figyelmeztette a vasutasokat. Mentünk tovább, keresztül a nagy lengyel mezőkön. A vidék mind elhagyottabbá válik. A lengyel-lett határon jellemző eset történt velünk. A határállomásnak a főnöke a vonat utasainál érdeklődött : nincsen-e közöttünk orvos. Mert a fia nagyon beteg és itt a közelben nincsen orvos. Várni kell, míg a vonattal errevetődik egy. Közöttünk kettő is volt; el is mentek a beteg fiút megvizsgálni. Átlépünk Lettországba. Ez a kis ország is a nagy orosz kolosszus testéből szakadt ki a világháborúban. Ugy látszik azonban, nem nagyon örülnek függetlenségüknek Jól érezték magukat nagy szláv testvérük uralma alatt. Ugy emlegetik azt a korszakot, mint boldogabb időket Amikor még nagyobb volt a fizetés, nem volt olyan nagy a drágaság Szomorú ország ez, mintha lakatlan volna. A vasúti kocsik páncélvonatra emlékeztetnek. Kicsiny ablakok, vastag, erős falak. Nem az ellenséges golyók, hanem az év legnagyobb részében tartó kemény hideg ellen védekeznek így. Riga élénk város, de még most is sokat megőrzött a háború pusztításaiból. Lerombolt gyárak láthatók mindenfelé. Nagy várakozással indultunk innen Észtország fővárosába, Tallinba. Ott érkezünk végre rokonok közé. A rokoni szeretetből már Rigából való indulásunkkor kaptunk egy kis kóstolót. Az észtek elénk küldtek egy hálókocsit. Hófehér ágyak vártak bennünket. Reggel érkeztünk Tallinba. Ragyogó napfény. Az állomáson egy kis társaság vár bennünket még ragyogóbb arccal. Kezük tele virággal. Egy ma^as, szőke észt leány örömmel mondogatja azt a néhány magyar szót, amit itt, a saját hazájában tanult.