Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

6 ezt az imént vázolt célt elérje s arról, hogy a jelenkor Írásainak ismerete szükséges kelléke-e a célravezető irodalomtörténeti tanításnak. Az új tantervhez írt utasításokban olvasható ez a szép célkitűzés: „Amely iskola elérte azt a célt, hogy növendékei szeressenek és tudjanak olvasni fogékonysággal, ítélettel s ízléssel, s a művelt közönség számára irt műveket megértsék, az céljai legfőbbikét érte el."

1) Az olvasás a szellemi gyarapodás legfőbb forrása. De olvasni, jól olvasni — művészet. Erre kell megtanítani az ifjúságot: mit és hogyan olvasson. Mindenki azt szereti olvasni, aminek olvasása a szépérzéssel, vagy az igazságtudattal, vagy a jósághoz vonzódással kapcsolatos. Hogy mit tartunk szépnek, mit minősítünk igaznak s végül mi számunkra a jó, ezekre a főkérdésekre a világnézetünk felel, s ezek a feleletek a lelkünkben élő értékelési iránynak a legbeszédesebb tanúi. Az ifjúságnak nincs még világosan öntudatosított, teljesen késszé alakított világnézete, határozott világértékelő iránya. Ezt az élet és az olvasmányai fogják kitermelni lelkében. Azért vitálisán fontos kérdés az, hogy mit olvasson az ifjúság. A könyv és a felvevő lélek szoros viszonyát sokszor hasonlították már a barátsághoz s épen ezért a közmondás is oda módosítható: madarat tolláról, embert olvasmányáról lehet megismerni. De az sem mindegy, hogy hogyan olvas az ifjúság. Az ő könyvélvező lelki működése nem lehet öntudatlan befogadás, nem lehet passzív felvevő készülék, nem lehet a gyorsiramú evés meg nem rágott tápláléktömegnek meg nem emészthető ártalmassága. Meg kell tanítani az ifjúságot a műélvezés művészetére, hogy hogyan kell egy szép verset élvezni, hogyan kell a regényt értékelni, hogyan kell az élethez legélénkebben közel álló drámát végignézni. Amit eddig az irodalmi oktatásról mondtunk, az mind közismert dolog. S hogy mégis elmondtuk, arra szükségünk volt. Szükségünk volt rá azért, hogy kivilágosodjék az, hogy az irodalmi oktatásnak, helyesebben nevelésnek igazi célja az ízlés nevelése: kialakítani a magyar studiumok egymásutánjával s a helyesen megválasztott olvasmányokkal a diákság lelkében egy olyan lelki gusztust, amelynek csak a válogatott tetszik s amely megbírálja az ízlésével ellenkező írásokat s tudja azt, hogy miért s mit kifogásol. Izlésnevelés: világnézetnevelés és művészi nevelés egyszerre: mit és hogyan olvassunk? Az ember zsenge gyermekkorában hozzászokik az édesanyja főzéséhez, ehhez vágyik mindig vissza. Az édesanya tanítja meg a gyermeket arra is, hogy hogyan kell ennie, hogyan kell fognia a kést, villát, kanalat stb. S ez a gyermekkori etikett-beidegződés végigkíséri az embert egész életén keresztül. — A léleknek, a szellemnek a kosztja az olvasmány. Az iskolának kell itt betölteni az édesanya szerepét. Ki kell alakítania !) Utasítások. Bp. 1928. 26. 1.