Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

10 ményektől függő. A kritikai rovat csak azok számára értékes igazán, akiknek már van némi előzetes tájékozottságuk a mai irodalomról, amit az itt szerzett részismeretekkel kiszíneznek. Elég szép számmal kezdenek megjelenni komoly irások a mai irodalomról, de a könyvkereskedők egybehangzó véleménye szerint a művelt közönség az ilyen szakkönyveket nem vásárolja, csak a tanáremberek veszik. Azért nem veszik meg az intelligensebb emberek az ilyen mai irodalomról szóló kompendiózus áttekintésre törekvő írásokat, mert megértésükhöz, az érdeklődéshez hiányzik az asszociációs alap, a középiskolában nyújtandó előzetes ismeret. A szabadegyetemi oktatásnak az lenne az egyik fontos célja, hogy kiegészítse a középiskolai tanulmányok hézagait és a művelt közönséget a mai tudományos és szellemi élettel megismertesse. De a szabadegyetem hallgatóinak legnagyobb részét a hölgyek alkotják, a férfiakat leköti az élet és egyébként sem érdeklődnek szakmájuk határán túl a szellem másirányú eredményei iránt. Tehát a modern irodalmat itt sem lehet minden művelt emberrel megismertetni. Nagyon kevés embernek lehet végül osztályrésze az, hogy az Akadémia és a különböző irodalmi társaságok nivós felolvasó ülésein állandóan részt véve tájékozódjék a mai irodalomról oly mértékben, amennyire ez minden igazi műveltség integer része. Tehát az eredményes izlésnevelés szempontjából nagyon fontos ismeretet, a mai magyar irodalmi életben való legalább is szkhematikus jártasságot csak a középiskola, minden művelt ember feltétlenül szükséges nevelőiskolája adhatja meg. A tankönyvírók ezen meggyőződés tudatában vették fel irodalomtörténetükbe az Utasítások rendelkezésével nem harmonizálva a legújabb irodalmat is, A Prónai-Sik féle irodalomtörténet szól talán legkevesebbet az újabb irodalomról, de amennyit nagy általánosságban, tömören mond, az alapja lehetne egy kiszélesített, értékes áttekintésnek. A Beöthy—Kéky-féle irodalomtörténet az újabb irodalmat csak mint a nem szerencsés irányba terelődött közszellemnek a konzervatív irodalométól eltérő megnyilatkozását vizsgálja, ami nagyon hasznos, amit pregnáns rövidséggel valóban megvilágít, de ami önmagában még nem elég a fentebb vázolt világnézeti ízlésnevelő munka szempontjából. Gálos Rezső irodalomtörténetének a mai irodalomról szóló prospektusa már jobban útbaigazító, mert több alakkal foglalkozik, sőt az újabb irodalmi élet minden kiemelkedő nagyságát felemlíti, bár a rövid ismertető sorok nem tudják a különböző egyéniségeket világosan kidomborítva láttatni. Talán Pintér Jenő iskolai irodalomtörténete nyújt legtöbb okulást a mai irodalomról. Az irányokat röviden vázolja és lexikonszerűen foglalkozik az újabb írókkal s a szemelvények közt nagyobb teret enged minden középiskolai irodalomtörténetnél az újabb íróknak. Az ő