Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

irodalomtörténetét lehetne leginkább a mai irodalmat az ízlésnevelés szempontjának megfelelőleg ismertető vezérkönnyvvé formálni. Láttuk eddig, hogy az irodalom ismertetésnek a célja a világnézet és ízlésnevelés; a helyes világnézeti orientáció és a műélvezés művészetének iskolája. Láttuk azt, hogy ennek a célnak a szemszögével nézve a dolgot, minden művelt embernek meg kell ismernie a mai irodalmat, s hogy ez a középiskola keretein kivül majdnem lehetetlen. Megismertük a középiskolai tankönyveknek a mai irodalomról szóló részét és láttuk, hogy a cél szempontjából egyik sem mondható teljesen célravezetőnek. Vizsgáljuk meg tehát röviden azt, hogy a mai irodalmat mily terjedelemben és hogyan ismertessük a középiskolában. Először is vannak a mai magyar irodalomban olyan jelenségek, amelyek a régiben ismeretlenek, mint pl. a szimbólum, az expresszionizmus, a parmasszizmus, irredentizmus, stb. Ezeket meg kell értetni az ifjúsággal, mert a fejlődő irodalom egész tendenciája ezek felé halad. A nyelvesztétikát intenzivebben kell ismertetni, amint ezt a Zlinszky—-Pintér-féle Stilisztika meg is teszi. Nagyon fontos továbbá az, hogy a konzervatív és az új, sokszor efemer világnézet küzdelmét megmutassuk a mai két pártállásu irodalmi irányban. Ismertetni kell a két művészi s egyúttal két különböző világnézeti pártállás folyóiratait. Rá kell mutatni azokra a törekvésekre, amelyek a meghasadt magyar szellemiséget ismét egy rezultánsban, egynemű ízlésben igyekeznek egyesíteni. Ismertetni kell minden akció vezérlelkét és ennek egész működését, világnézetét stb. így vezetjük csak be az ifjúságot a lüktető, fejlődő, mindig alakuló mának a szellemébe és alkalmassá tesszük őt az enemü érdeklődés felkeltésével a jövő alakulatainak figyelésére és az iskola által propagált világnézetnek megfelelő folyóiratok pártolására. Fontos azután az is, hogy tudja meg az ifjúság, hogy kik a nagy írók, mik a legnevezetesebb, olvasásra érdemes műveik s hogy az irók körülbelül milyen pártállásúak. Legfontosabb az, hogy tudják, kik miket irtak és mely műveik a főművek és miért. Nem kell az, hogy már a középiskolában végigolvastassuk mindezt, hanem az a lényeg, hogy az érdeklődést keltsük fel irántuk és a kellő tájékoztatással biztosítsuk a helyes ízlésirányban való haladást. (Ady, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Erdős Renée stb.) Az irodalmi lexikonok beszerzésére kell buzdítanunk az ifjúságot, amelyek eligazítják őket a szövevényes jelenben. E nélkül az egész irodalmi oktatás betetőzetlen, mert az ízlésnevelés a jelennek szól és ép a jelent hagyná érintetlenül. Fel kell világosítanunk az ifjúságot, hogy honnan szerezhet biztos értesülést a mindig újabb és újabb irodalmi termelésről és ennek értékéről. Fel kell hívnunk a figyelmüket az Irodalomtörténet c. folyóirat összefoglaló könyvszemléire, könyvindexére és a nekünk megfelelő •