Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

képzelhető s ha van ilyen, az megérdemli a legteljesebb bojkottot. S ezt a meglátást kiterjesztve a jelenre is, számba kell venni, hogy mennyiben vallásos és hazafias a mai magyar irodalom. A szemelvényeken nyúgvó seregszemle megérteti velünk, hogy a közszellem az oka minden változásnak és megtanít arra, hogy ha egészséges irodalmat akarunk, akkor egészséges közszellem kialakításán kell először fáradoznunk. így lesz az irodalomtörténet szellemjavító eszköz és jövőirányító tényező. Öntudatosan nézi az ilyen tanítás után az ifjúság a jelen irodalmát, látja benne a multat és új jövőt akar kicsiszolni belőle, helyes irodalompolitikát akar. Lehet az irodalomtörténet írói arcképcsarnok. S ekkor minden, csak fejlődéstörténeti szempontból érdekes mozzanat mellőzésével csupán a nagy írói egyéniségekkel foglalkozunk. Megrajzoljuk a lelkük fotográfiáját, különösen vigyázva az egyes írókat másoktól megkülönböztető lelki arcvonások helyes eltalálására. Ez a munka feltételezi az egyes írókkal való huzamosabb foglalkozást, amit már a IV. osztályban megkezdünk. Ez a nagy egyéniségek egymásutánját elénk táró történet jó iskola a jelenre. Megértjük, hogy haláláig senki sem befejezett jellem s hogy senkire sem szabad százszázalékig esküdni. Ez a nagy okulás nagyban hozzájárulna a mai irodalmi pártoskodások megszüntetéséhez. Kell-e a mai vezető elméket ismertetni? Szinte feleslegesnek látszó kérdés. A jelen életben való helyes orientálódás ezt feltétlenül megkívánja. A nemzeti vezérlelkek ismerete s eszméiknek avulhatatlan szépségei megtanítanak bennünket arra, hogy minden egészséges fejlődés alapja a múltba, a hagyományba kapaszkodó törekvés, mert a mult nehezéke leköt megóv a hirtelen lépésektől, így lesz az irodalomtörténet a magyar szellemi élet elite-jeinek panteonja, ahol hazaszeretést, hazaértékelést tanul az ifjúság. A nagy szellemek írásai pedig a különböző ízlésváltozatokon át kialakítják a jelen ízlés biztos alapját. Nem a középiskolába való irodalomtörténet az, amely csupán az ír!k és müveik lexikális áttekintését adja merev szempontok szerinti méltatással fűszerezve. Amennyire ez szükséges, megoldja az első két tipusú irodalomrajz. Pusztán holt ismerethalmazt hordani kárbaveszett fáradtság. Az idáig mondottak a helyes irodalmi oktatás kivitelét keresték. Kimutattuk, hogy a középiskolának a mai világnézeti árnyalatokkal is kell foglalkoznia, vagyis a középiskolában foglalkozni kell a modern magyar irodalommal. Ez annyival is inkább szükséges, mert a középiskolán kivül nagyon kevés embernek jut alkalom ezzel tisztába jönni. Hiszen nem olvassa a müveit közönség a folyóiratok gazdag kritikai rovatát, vagy ha olvassa is, ez maga még nem elég, mert az új irodalomról ilyeténkép szerzett ismeret mozaikszerű és az esetleges körül-