Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

48 fűződik a rend töiténetébe, amennyiben javarészét kívüle töltötte el, azonban gazdag tartalmával és rendkívüli szereplésével elsősorban mégis rendjére árasztotta a legnagyobb fényt. Az adatokat e monográfiához javarészben Rónay Jácintnak a pannonhalmi levéltár birtokában levő nyolckötetes naplójegyzeteiből vette s kiváló gonddal és szeretettel rajzolta meg hősének életét, aki a szabadságharc dicső napjaiban mint győri bencés tanár gyújtó beszédeivel tartotta izzásban a hazaszeretet tüzét, a világosi fegyverletétel után mint emigráns Londonban igazán verejtékes munkával szerezte meg a hontalanság keserű kenyerét, a kiegyezés után pedig hazatérve, a boldogemlékű Rudolf trónörökösnek és Mária Valéria kir. hercegnőnek nevelésével tett érdemes szolgálatot hazájának. Művét, melyen három éven át dolgozott, 1908-ban fejezte be s előbb részletekben közölte a főgimnázium Értesítőjében, utóbb pedig külön is kiadta. Őfelsége és Mária Valéria főhercegnő, akiknek Acsay az életrajzot megküldötte, legmagasabb köszönetüket fejezték ki a figyelemért s a munkát a családi hitbizományi könyvtárban helyeztették el. De különösen Székesfehérvárott keltett lelkes örömöt a mű megjelenése, mert Rónay fényesen megfutott pályájával nemcsak büszkesége volt szülővárosának, hanem annak minden kulturális, társadalmi és humánus intézményét is évek hosszú során át bőkezűen támogatta. Acsay a város törvényhatósági bizottságának amaz óhajának kifejezésével küldi meg Rónay életrajzát, vajha a nemes lélek emlékének megörökítésével a nemes város dicsőségének munkájához ő is hozzájárulhatna. Egyben több példányt küld a székesfehérvári könyvtáraknak is, hogy a nagy szülött életrajzát mindenki olvashassa és a három középiskolának, hogy azokat az érdemes tanulók között jutalomdíj gyanánt osszák ki. De legfényesebben jellemzi ideális gondolkozását, hogy a székesfehérvári Vörösmarty-körnek ötven példányt bocsát a rendelkezésére, hogy azokat elárúsítván, a begyülő pénzt egy felállítandó Rónay-emlék alapjául gyümölcsöztesse. Acsay nemes gondolata lelkes visszhangra talál az egész városban, melynek hivatalos közlönye, a Székesfehérvári Hirlap ez adomány alkalmából a többi között ezeket írja: „Tisztelettel köszöntjük a szerző nemes elhatározását, elmélkedjünk kissé nemes gondolatán! Rónay Jácint megérdemli a szülőváros nagyobb szabású emlékét, hiszen az élet tőlünk származott és a mi dicsőségünk, hogy legjobbjaink között említi a magyar történelem. Rónay Jácint nagyságának kevés a szülőváros márványtáblája, kevés az utca-elnevezés. Aki ilyen magasan állott hazafiságával, az többre érdemes. Meg vagyunk győződve, hogy a mozgalom, ha Székesfehérvárott megindul, országos jelleget ölt, mert Rónay az egész nemzeté volt, sőt készséggel hozzájárul anyagiakban a királyi ház is, amely Rónayt oly végtelen nagyra becsülte. Az első lépés megtörtént, Acsay Ferenc vetette föl a gondolatot, rajtunk áll, hogy teljesedjék." (XIII. évf. 65. sz.) A két nagyszabású történeti munkának megírásával járó elfoglaltság sem térítette el Acsayt az egyházi szónoklat irodalmi művelésétől. Állásbeli