Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

49 kötelmei s az erejét egy időre megtörő idegbaja miatt ugyan le kellett mondania arról a tervéről, hogy az egyházszónoklat elméletét és történetét valaha megírhassa, annál nagyobb kedvvel látott hozzá az egyházi retorika egy különleges ágának, az ifjúsági hitszónoklatnak munkálásához. Lelkes örömmel üdvözölte az eszmét, hogy Pannonhalmán egy havonkint megjelenő ifjúsági hitszónoklati folyóiratot kell megindítani, mely a keresztény katholikus tanítást gyakorlatias módon és az ifjúság szükségleteihez és átlagos felfogásához alkalmazottan vasár- és ünnepnapi exhortatiók keretében feldolgozza. A terv megvalósulását erkölcsi és anyagi támogatásával igyekszik elősegíteni; 1898-tól, ez ifjúsági hitszónoklati folyóiratnak, a „Szent Gellért"nek megjelenésétől mindvégiglen legkitartóbb és legszorgalmasabb munkatársául szegődik. Később az ezen folyóiratban megjelent szentbeszédeit összegyűjti s Ifjúsági Szentbeszédek cimén Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspöknek ajánlva 1905-ben kiadja. Miként Bossuet fordításaiban tette, itt is hosszabb bevezetést csatol munkája elé, melyben az ifjúság tudatos és tervszerű pastoratiojának szükségességét hangoztatja. Az ifjúság különleges lelki gondozására a hitoktatáson kívül leghathatósabb eszközül a szentbeszédet jelöli meg, ha eltalálja az utat az észhez és szívhez. Ilyen beszédeket pedig csak az írhat vagy tarthat, aki a gondjaira bizott ifjúság lelki világát alaposan ismeri. Más és más irányú szentbeszédekkel férkőzhetni az alsóbb- és felsőbbosztályú, a gimnáziumi, a reáliskolai, a kereskedelmi iskolai tanulókhoz, épen azért szükséges, hogy a hitoktató ismerje iskolájának irányát és szellemét s meg tudja ítélni, hol lappanghat titkon vagy hol van nyilván is veszedelem az ifjúság hitbeli erősségének megtámadására. Ifjúsági szentbeszédeinek ez I. kötetét is elsősorban azzal a céllal bocsátja nyilvánosságra, hogy példát adjon az exhortatiók tárgyának megválasztására. Munkáját két részre osztja. Az első részben negyven apologetikus beszédet közöl a felsőbbosztályú középiskolai ifjúság számára, melyekből a modern tudományoknak csaknem minden ágából felölel annyit, amennyit az ifjúság iskolai tanulmányainak alapján is tudhat és megérthet s mindenütt élesen kiemeli a modern tudomány zátonyait, amelyeken igaz hitök, önzetlen lelkesedésük hajótörést szenvedhet. A második részben, mely előzőleg már egész teljességében megjelent a „Szent Gellért" 1900-i évfolyamában hódolatúl az Úr Jézus Krisztusnak a XIX. század alkonyán, összesen harmincnégy beszédet közöl, melyek közül tizenkettőt P. Pierre Pralon Jézus-társasági atyának Jésus-Adolescens (Tours, 1894.) című munkájából fordít az alsóosztályú tanulók részére, hogy ezeken mutassa be, miként kell a 10—14 éves gyermekekhez szólni cicomázatlan nyelven, kedves egyszerűséggel. E beszédek mindegyike mellé ugyanazon tárgyról egy-egy eredeti, a felsőbb osztályúak számára készült beszédet állít, hogy módot nyújtson az összehasonlításra, mily különbségnek kell lennie az alsó- és felsőosztályú tanulók részére írt beszédek között. Az egész beszédsorozatban pedig Jézus életének példáján mutatja be az evangelium fönségét s az ifjúság korához és felfogá4